A múltba való időutazáshoz nem is kell más, csak egy gyorsan forgó henger

Az időutazás a jövőbe nemcsak lehetséges, hanem szinte elkerülhetetlen. Utazhatunk közel fénysebességgel, vagy tábort verhetünk egy hatalmas gravitációval rendelkező objektum közelében, de az óránk nem fog megállni, a múltba utazni azonban teljesen más kávéház.

A sci-fi írók és a tudósok egyaránt megpróbálták kitalálni, hogyan lehetne ez kivitelezhető a fizika jelenleg ismert törvényei szerint.

Az Einstein-egyenletek mentén haladva, amelyek a téridő tömeg és energia általi görbülését írják le, felvetődött néhány lehetőség. Az egyik Einstein munkájából származó elképzelés szerint lehetségesek lennének zárt időgörbék, ahol a téridő annyira eltorzul, hogy az azon áthaladó tárgy vagy megfigyelő visszatérne a kiindulópontjára, írja az IFLScience.

Ez a természetes időbeli görbe, persze már ha létezne, egy féregjárat lenne, amelyet az általános relativitáselmélet matematikája megenged, és amelyek a tér és/vagy az idő két különálló régióját kötik össze. A fizikusok azt sem zárják ki, hogy a fekete lyukak velük teljesen ellentétes tulajdonságokkal bíró fehér lyukakkal lehetnek összekötve, és a féregjárat képezheti a kettő közötti kapcsolatot.

Vajon megoldható lesz valaha az időutazás?

Egy Tipler henger fantáziarajza. Ez az eszköz lehet az időutazás kulcsa. Képernyőfotó: What If/YouTube

Azonban még soha nem figyeltek meg féreglyukat, és a fizikusoknak fogalmuk sincs arról, hogy elég stabilak lennének-e az átjárhatósághoz. Véleményük szerint, ha már találtunk egy időgépet, akkor az működjön az elvártaknak megfelelően, és ne semmisüljünk meg a belépés pillanatában.

Egy másik ötlet egy zárt időgörbéket használó időgépre a Tipler-henger, amit először 1923-ban terjesztettek elő, de Frank Tipler fizikus 1974-es tanulmánya után vált népszerűvé. Az alapötlet az előző sorokhoz képest már humorosan egyszerű, ugyanis csak egy nagyon gyorsan forgó csőre van szükségünk. Ahhoz képest, hogy az eredmény egy elméletileg működőképes időgép lenne, nem túl bonyolult, de van néhány kikötés.

Magának a hengernek hihetetlenül hosszúnak és hihetetlenül sűrűnek kell lennie, ráadásul a Napunk tömegének legalább tízszeresének megfelelő anyagra van szüksége ahhoz, hogy működjön, majd percenként néhány milliárdszor kellene megforgatnunk.

Ezek után még valahogyan meg is kellene közelíteni, majd áthaladni rajta sértetlenül. Ha ez mind megvan, akkor a hengerbe belépve és a megfelelő pályán gyorsulva a henger által eltorzított téridőn belül néhány spekulatív matematikai számítás szerint lehetővé kellene tenned, hogy több ezer vagy milliárd évvel, esetleg több galaxisnyi távolságra kerülj onnan, ahonnan elindultál.

Steve Humble matematikatanár a The Conversationnek kifejtette, hogy az út, amely általában elválaszthatatlanul előrevisz az időben, megváltozik, mivel nagyon leegyszerűsítve a henger körül a forgás irányában történő mozgás visszavisz az időben.

“A gép az idő irányát visszafordítja, így minél tovább követnénk a gép forgását, annál régebben találnánk magunkat az időben. Ha meg akarjuk ezt szüntetni, egyszerűen csak el kell távolodnunk el a hengertől, majd visszamennünk a Földre, és máris a jelenben vagyunk. A múltban lévő jelenben.”

Ez ez egy II. vagy III. típusú civilizáció számára lehet, hogy csak rutingyakorlat, mi azonban csak álmodhatunk egy ilyen eszköz megvalósításáról.

Pont, mint a féreglyukak esetében, itt sem világos, hogy egy ilyen dolog létezhet-e a füzetlapokon túl, de ha mégis, akkor lehetséges, hogy negatív tömegre lenne szükség, vagy arra, hogy a henger végtelen hosszú legyen. Az előbbiről nem tudjuk, hogy létezik-e, utóbbit pedig nem lehetne kivitelezni.