Meglepően egyszerű módszerrel a mikroműanyag kiszűrhető a vízből
A mikroműanyag a 21. századi ólom: tudjuk, hogy egészségtelen, mégis mindenhol ott van.
A mikroműanyagok, a nagyméretű és apró (gondoljunk csak 5 mm-es vagy kisebb) anyagdarabkák lebomlása több száz évig is eltarthat. Számos közelmúltbeli tanulmány azt sugallja, hogy nemcsak mindenhol megtalálhatók, hanem a véráramunkba is bekerülnek és potenciálisan veszélyesek.
A második világháború utáni évtizedben a műanyagok megjelenése óta gyártásuk szédületes ütemben gyorsult fel évi több mint 430 millió tonnára, írja a Fortune Well. Ennek nagyjából kétharmada rövid távú használatra készült (például vizespalackok és snack-csomagolók), a műanyagok élettartama mégis hihetetlenül hosszú (egyes termékeknél 450-1000 év). Eközben az anyag folyamatosan apróbbra és apróbbra bomlik.
Mi van ezekben a keletkezett mikroműanyagokban?
A legújabb kutatások szerint a műanyagipar legkevesebb 16 000 vegyi anyagot tartalmaz különféle termékeiben, amelyeknek több mint egynegyede az emberi egészségre és a környezetre veszélyesnek minősül. A hozzáadott vegyi anyagok közé tartoznak az erősen mérgező vegyületek, például a rákkeltő anyagok, az endokrin rendszert károsító anyagok és a neurotoxikus anyagok, vagy a reproduktív hatású vegyszerek, például a BPA-k, ftalátok, biszfenolok és per- és polifluoralkil anyagok (PFAS).
Kép: Pixabay
Most megpróbáltak megszabadulni tőlük
A Guangzhou Orvostudományi Egyetem és a kínai Jinan Egyetem csapata lágy vízen és kemény (ásványi anyagokban gazdagabb) csapvízen is tesztelt, nanoműanyagokat és mikroműanyagokat (NMP) adva hozzá a folyadékhoz felforralása előtt, majd kiszűrve a csapadékot.
Egyes esetekben az NMP-k akár 90 százalékát is eltávolították a forralással és szűréssel, bár a hatékonyság a víz típusától függően változott. Természetesen a nagy előny az, hogy a legtöbb ember megteheti a konyhájában már meglévő eszközök felhasználásával.
„Ez az egyszerű forralóvíz-stratégia képes elkülöníteni az NMP-ket a háztartási csapvízből, és ártalmatlanul csökkentheti az NMP-k vízfogyasztással történő emberi bevitelét” – írják a kutatók az Environmental Science & Technology Letters folyóiratban megjelent tanulmányukban.
A vízkő varázslata
A kemény csapvíz mintáiból nagyobb koncentrációjú mikroműanyagot távolítottak el, amely melegítés közben vízkő lerakódást képez. A konyhai vízforralók belsejében gyakran előforduló krétaszerű anyag a műanyag felületén képződik, amikor a hőmérséklet változása kikényszeríti a kalcium-karbonátot az oldatból, hatékonyan befogva a műanyagdarabokat a kéregbe.
Még a lágy vízben is, ahol kevesebb kalcium-karbonát oldódik, az NMP-k nagyjából negyede kiakadt a vízből. A mésszel bevont műanyagdarabkákat ezután egy egyszerű szűrőn, például a tea szűrésére használt rozsdamentes acél hálón keresztül el lehet távolítani.
Korábban is vizsgálták a mikroműanyagot
Korábbi tanulmányok polisztirol, polietilén, polipropilén és polietilén-tereftalát töredékeit mérték ivóvízben, amelyeket naponta változó mennyiségben fogyasztunk. A stratégia végső próbája érdekében a kutatók még több nanoműanyag részecskét adtak hozzá, amelyek számát hatékonyan csökkentették.
„A forralt víz ivása láthatóan életképes, hosszú távú stratégia az NMP-k globális kitettségének csökkentésére” – írják a kutatók. „A forralt víz ivását azonban gyakran helyi hagyománynak tekintik, és csak néhány régióban érvényesül.”
A kutatócsoport reméli, hogy a forralt víz ivása egyre elterjedtebb gyakorlattá válhat, ahogy a műanyagok elfoglalják a világot, írja a Science Alert.
Kép: Pixabay
Miért káros?
Bár még mindig nem biztos, hogy pontosan mennyire káros ez a műanyag a szervezetünkre, nyilvánvalóan egészségtelen. A műanyagokat már összefüggésbe hozták a bélmikrobióma változásaival és a szervezet antibiotikum-rezisztenciájával.
A legfrissebb tanulmány mögött álló csapat több kutatást szeretne látni arra vonatkozóan, hogy a forralt víz hogyan tarthatja távol a mesterséges anyagokat a szervezetünkből – és talán ellensúlyozhatja a mikroműanyagok felbukkanó riasztó hatásait.
„Eredményeink megerősítettek egy nagyon megvalósítható stratégiát az emberi NMP-expozíció csökkentésére, és megalapozták a további vizsgálatok alapját sokkal nagyobb számú mintával” – írják a szerzők.
Ez is érdekelhet:
itt tudod támogatni az oldalunkat
