H5N1: a halálos járvány a Föld legelzártabb helyét is elérte
Az állatvilág egy koronavírusnál sokkal halálosabb kórral, a H5N1-gyel néz szembe – és a gondokat tetőzve, ránk is veszélyes lehet.
Miközben már szinte el is felejtettük a koronavírus-világjárványt – amiről egyébként még mindig regisztrálnak eseteket, bár nem sokat -, az állatokon a madárinfluenza egyik alfaja söpör végig. Ráadásul nem biztos, hogy a járvány megáll a természet károsításánál.
A madárinfluenza-vírusnak számos különböző törzse létezik. Legtöbbjük nem fertőz meg embert. Van azonban 4 olyan törzs, amely az elmúlt években aggodalomra adott okot: H5N1, H7N9, H5N6 és H5N8. Bár a H5N1, H7N9 és H5N6 nem fertőzi meg könnyen az embereket, és általában nem terjednek emberről emberre, világszerte több ember is megfertőződött, ami számos halálesethez vezetett, írja az Egyesült Királyság Nemzeti Egészségszolgáltatása.
Mit kell tudni a jelenlegi H5N1 járványról?
2021 óta a H5N1 2.3.4.4b kládja világszerte megtizedelte a vadon élő madarak és emlősök populációit, és Európából gyorsan terjedt Észak-Amerikába, majd Dél-Amerikába. A vírus genetikai értékelése azt sugallja, hogy a mostanában kezd beszivárogni az Antarktisz térségébe, valószínűleg a vándormadarak szállítják dél felé.
A tudósok már régóta tartottak attól, hogy ez a pillanat elérkezik. A régió ikonikus fajai, mint az albatroszok és a pingvinek, a kihalás veszélyével néznek szembe.
„Az Antarktisz és a szubantarktiszi szigetek egyedülálló ökoszisztémákkal rendelkeznek, amelyek számos madár- és tengeri emlősfaj populációjának fellegvárát tartják fenn” – írják a British Antarctic Survey (BAS) adatain alapuló friss tanulmány szerzői a Nature Communications folyóiratban. „A nagy mortalitású betegségkitörések ezért jelentős veszélyt jelentenek a már amúgy is sebezhető tengeri madárpopulációkra.”
Egy éve indult a legutóbbi terjeszkedés
2023. szeptember 17-én a BAS kutatói, akik az Argentína és az Antarktisz között félúton fekvő Dél-Georgia-szigeteken dolgoztak, észrevettek egy rángatózó és nehezen mozgó óriásbaglyot, majd, amikor a madár elpusztult, a barna szkúák megették a tetemét. Október 8-án ők is rángatózni kezdtek. Két nappal később a kutatók a legnagyobb számú madárpusztulást regisztrálták, amelyet a szigeteken a nem költő madarak között valaha is feljegyeztek, írja a Science Alert.
Október 8. és december 9. között a kutatók összesen 33 madártetemet és 17 emlős tetemét számolták össze a Dél-Georgia-szigetek nyolc különböző helyszínén. A tesztek nagyjából 66 százaléka pozitív volt a HPAIV H5N1-re. December elejére a déli elefántfókák és az antarktiszi szőrmefókák kolóniáiban köhögés és légzési nehézségek jelentek meg, rövid és éles levegővételeket vettek.
A Falkland-szigeteken, amelyek Argentínához közelebb, a szubantarktikus térségben fekszenek, két másik madárfaj, köztük a fekete szemöldökű albatroszok és a déli túzokok tesztje is pozitív lett a vírusra.
Az Antarktisz lehet a soros
A vírus hivatalosan még nem jutott el az antarktiszi szárazföldre, de a nyugati félszigeten dolgozó kutatók egy része szerint az állati járvány már megérkezett a távoli kontinensre.
2024 márciusában egy nemzetközi tudósokból álló csoport – a szakértői véleményezés előtt – tanulmányt nyújtott be az Adélie-pingvineknél és az antarktiszi szajkóknál „az Antarktisz eddigi legdélebbi szélességi fokán” feltételezett H5N1-es megbetegedésekről.
A kutatócsoport 2023 decembere és 2024 januárja között az Antarktiszi-félszigeten és az Antarktisz nyugati partvidékén két költőhelyen mutatta ki a vírust. Ha ezek az eredmények igazolódnak, Ausztrália marad az egyetlen kontinens, ahol nincs meg a madárinfluenza ezen törzse. Óceánia tágabb régiója szintén mentes az ismert terjedéstől.
A járvány epicentruma
Dél-Amerikában a jelenleg zajló állatjárvány „különösen súlyosnak” bizonyult – magyarázzák Banyard és kollégái -, tömeges pusztulást okozva mind a madarak, mind a tengeri emlősök körében. A világ más részeivel ellentétben Dél-Amerika vadon élő állatai a közelmúltban nem voltak kitéve magas patogenitású madárvírusnak. A fertőzés okozta populációs halálozási arányuk egyes fajoknál eléri a 40 százalékot.
A tragédia kiemeli a H5N1 „kiterjedt ökológiai hatását és a naiv gazdaszervezetekre jelentett folyamatos veszélyt” – írják a szerzők.
Az Antarktisz egyes elszigetelt fajai számára ez a fenyegetés a koporsószöget jelentheti. A Bird-szigeten élő antarktiszi prémes fókák már most is súlyos populációcsökkenéssel küzdenek, a szárazföldön pedig a pingvinkolóniák katasztrofális veszteségeket szenvednek el. Nem hiányzik, hogy egy világjárvány is kopogtasson a bejárati ajtajukon.
Ez is érdekelhet:
