1835. augusztus 25-én jelent meg a New York Sun újságban egy hatrészes cikksorozat első része, amely a Holdon található állítólagos élet felfedezését jelentette be. Ezeket az írásokat később együttesen „Nagy Holdcsalásként” (angolul The Great Moon Hoax) emlegették. A cikkek állítása szerint az Edinburgh Journal of Science című tudományos folyóiratból lettek újraközölve, és egy bizonyos Dr. Andrew Grant tollából származtak, akit Sir John Herschel, korának híres csillagászának munkatársaként mutattak be.
Herschel valóban elutazott Dél-Afrikába 1834 januárjában, hogy felállítson egy obszervatóriumot egy új, nagy teljesítményű teleszkóppal. A történet szerint Herschel ezen teleszkóppal életre utaló bizonyítékokat talált a Holdon. Grant beszámolójában fantasztikus állatokat írt le, mint például egyszarvúakat, két lábon járó hódokat és szőrös, szárnyas emberszerű lényeket, amelyek denevérekhez hasonlítottak. Az írások emellett élénk leírást adtak a Hold geográfiájáról, hatalmas kráterekkel, óriási ametiszt kristályokkal, gyors folyókkal és buja növényzettel — írja a History.
A New York Sun és a csalás sikere
A New York Sun, amelyet 1833-ban alapítottak, az úgynevezett „filléres sajtó” újságok közé tartozott, amelyek olcsóbb árával és szórakoztatóbb, narratív stílusú újságírásával szélesebb közönséghez szóltak. Az első holdcsalás cikk megjelenésétől kezdve az újság eladása jelentősen megugrott. Az olvasók izgalommal fogadták a szenzációs híreket, és egyáltalán nem kételkedtek azok valóságában. Az egyetlen probléma az volt, hogy semmi sem volt igaz. Az Edinburgh Journal of Science évekkel korábban megszűnt, és Dr. Andrew Grant is kitalált személy volt. A cikkek szerzője valószínűleg Richard Adams Locke volt, a Sun újságírója, aki Cambridge-ben szerzett diplomát.
A cikkeket szatírának szánták, hogy kigúnyolják az akkori komoly spekulációkat a földönkívüli életről, különösen a népszerű tudományos író, Thomas Dick elképzeléseit, aki bestseller könyveiben azt állította, hogy csak a Holdon 4,2 milliárd lakos él.
Az emberek bedőlnek a csalásnak
Az olvasók azonban teljesen komolyan vették a történetet, és nem ismerték fel, hogy szatírával van dolguk. Herschel állítólagos felfedezéseinek őrülete még a Yale Egyetem tudósait is megtévesztette, akik New Yorkba utaztak, hogy megtalálják az eredeti Edinburgh Journal cikkeket. Miután a Sun munkatársai ide-oda küldözgették őket a nyomda és a szerkesztőség között, abban a reményben, hogy elriasztják őket, a tudósok csalódottan visszatértek New Havenbe, anélkül, hogy rájöttek volna, hogy becsapták őket.
A csalás leleplezése és utóélete
1835. szeptember 16-án a Sun elismerte, hogy a cikkek egy csalás részét képezték. Az emberek azonban inkább szórakoztatónak találták az egész történetet, és az újság eladási számai nem szenvedtek kárt. A Sun tovább működött egészen 1950-ig, amikor egyesült a New York World-Telegram újsággal. Az egyesített lap 1967-ben megszűnt. 2002-ben alapítottak egy új New York Sun nevű újságot, ám ennek semmi köze nem volt az eredeti kiadványhoz.
A Nagy Holdcsalás a 19. század egyik leghíresebb újságírói megtévesztése maradt, amely rávilágít arra, mennyire könnyen meggyőzhetők voltak az emberek a tudományos „felfedezések” hitelességéről, és egyben a korabeli sajtó szórakoztató szerepét is megmutatta.
Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:
A csimpánzok háborúja: Amikor a csimpánzok harcot vívtak a területért és a túlélésért
A kitörés, amely megváltoztatta a világot: Tambora és a „Nyár nélküli év”
