A spanyol Stonehenge: Egy 5000 éves emlékmű előbukkanása a víz alól

Egy 5000 éves megalitikus emlékmű bukkant elő Spanyolországban, miután több mint 50 évig rejtőzött a víztározó mélyén. A Dolmen de Guadalperal, vagy ahogy sokan nevezik, a „spanyol Stonehenge”, a hosszan tartó aszály következtében teljesen felszínre került, lehetőséget adva arra, hogy újra láthatóvá váljon a rejtélyes szerkezet, amely hasonló az angliai Stonehenge-hez.

A spanyol Stonehenge 144 hatalmas gránittömbből áll, amelyek egyes esetekben elérik a két méteres magasságot. Ez a megalitikus emlékmű hasonlít az angliai Wiltshire-ben található UNESCO Világörökségi helyszínhez, de a spanyol változat kisebb kődarabokból áll, és területében is kisebb. Az emlékművet az 1960-as években merítették víz alá, amikor Francisco Franco spanyol tábornok elrendelte egy vízerőmű építését Peraleda de la Mata mellett, Cáceres közelében, Extremadurában. A helyszín hosszú időre feledésbe merült, míg végül a jelenlegi szárazság hatására újra felszínre került — írja a Beauty of Planet.

Ősi templom a napimádatért

Az emlékművet először Hugo Obermaier német pap és amatőr régész fedezte fel 1925-ben. A kutatók úgy vélik, hogy a köveket körülbelül öt kilométer távolságról szállították ide, és valószínűleg egy templomot alkottak, ahol a napot imádták. Ángel Castaño, a Peraleda Kulturális Egyesület elnöke elmondta, hogy a struktúra valószínűleg a Kelták műve, akik körülbelül 4000 évvel ezelőtt éltek az Ibériai-félszigeten.

Bár a kövek kisebbek, mint az angliai Stonehenge hatalmas, akár 9 méter hosszú monolitjai, a spanyol helyszínen több kő található, összesen 144, szemben a Stonehenge 93 kövével. Ennek ellenére az angliai emlékmű területe sokkal nagyobb, 10 800 négyzetméteren terül el, míg a spanyol változat kisebb területen fekszik.

A rejtélyes múlt és a kövek korának megfejtése

Radiokarbonos kormeghatározás alapján a spanyol Stonehenge köveinek életkora 4000 és 5000 év közötti, ami különös kapcsolatot teremt az angliai Stonehenge történetével. Az első monolitikus szerkezeteket Európában Bretagne területén találták meg, amelyek egészen Kr.e. 4794-ig nyúlnak vissza. Hasonló korú emlékműveket találtak Északnyugat-Franciaországban, a Csatorna-szigeteken, Katalóniában, Korzikán és Szardínián is.

A megőrzés sürgető kérdései

Castaño szerint hosszú távú tervek még nem készültek az emlékmű megóvására, ám a helyi kormányzattal folytatott tárgyalások már megkezdődtek. A szakértők szerint, ha nem lépnek közbe most, akkor a kövek ismét víz alá merülhetnek, és esetleg évekig nem lesznek láthatók. A gránit, amelyből a kövek készültek, porózus anyag, és könnyen erodálódik, különösen a hosszan tartó víz alatti tartózkodás következtében. A kövek már most is jelentős kopás jeleit mutatják, és ha nem sikerül megmenteni őket, a megsemmisülésük elkerülhetetlen lehet.

Egy ősi építési gyakorlat rejtélyei

A spanyol Stonehenge és hasonló ősi emlékművek felfedezése újabb lehetőségeket kínál arra, hogy jobban megértsük az Európán belüli ősi népek építési gyakorlatát. Egyes kutatók úgy vélik, hogy az óriási kőszerkezetek építésének tudása Franciaországban kezdődött körülbelül 6500 évvel ezelőtt, és a tengeri kereskedelem révén terjedt el Európa különböző részein. Egy 2021-ben közzétett tudományos tanulmány azt javasolja, hogy a monolitikus szerkezetek építésének technikáját vitorlások terjesztették, akik kapcsolatot teremtettek az európai népek között.

A további kutatások a spanyol Stonehenge kapcsán részletesebb képet adhatnak arról, hogyan terjedt el ez a gyakorlat különböző területeken és időpontokban. Jelenleg az az elképzelés, hogy az Anatóliából (a mai Törökország területe) származó lakosok vándoroltak az Ibériai-félszigetre, majd észak felé haladva elérték a Brit-szigeteket, ahol végül megépült a Stonehenge is.

Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:

Ez a halálos gomba már évezredek óta veszélyt jelent az emberekre
Mi a legnagyobb élőlény a Földön? Az 5 legnagyobb élőlény a Földön