Egy új tanulmány szerint a Ceres felszínének 90%-át is óceán boríthatta

A csillagászok régóta kíváncsiak a Ceres összetételére, mióta Giuseppe Piazzi 1801-ben felfedezte az aszteroidaöv legnagyobb égitestjét. A sok “harci sérüléssel” tarkított törpebolygóról úgy tudták, hogy egy száraz, sziklás test, és korábbi megfigyelések alapján kevesebb, mint 30%-ban áll jégből.

Azonban a legújabb kutatások alaposan felül kell vizsgálni ezeket a feltevéseket. A Purdue Egyetem és a NASA Jet Propulsion Laboratory új kutatásai szerint a Ceres ugyanis sokkal jegesebb lehet, akár 90%-ban is, és elképzelhető, hogy valaha egy sáros óceán létezett rajta.

Ian Pamerleau doktorandusz és Mike Sori, az egyetem adjunktusa a Nature Astronomy folyóiratban leírták, hogy a felszínét poros jégkéreg borítja, amely az idők során megfagyott sáros óceánból alakult ki.

A kisbolygóöv legnagyobb tagja is tartogathat meglepetéseket

Sori elmondta, hogy úgy gondolják, sok vízjég található a Ceres felszínén, amely lefelé haladva fokozatosan sziklákkal keveredik. Korábban azt feltételezték, hogy ha a törpebolygó jégben gazdag, kráterei a Föld gleccsereihez hasonlóan gyorsan deformálódnának, de az új szimulációik szerint egy kis mennyiségű szilárd kőzettel kevert jég sokkal stabilabb, így a kráterek évmilliárdokig is változatlanok maradhatnak.

A NASA Dawn űrszonda által készített kép a Ceresről, amely a kisbolygóöv legnagyobb tagja. Justin Cowart

A számítógépes szimulációk modellezték, hogyan változtak a Ceres kráterei az idők során. Pamerleau szerint még a szilárd anyagok is áramlanak hosszú idő alatt, és a jég könnyebben teszi azt, mint a kőzet. „A kráterek mélyek, amelyek idővel elcsúsznak, így sekélyebb alakot vesznek fel.”

A NASA Dawn küldetése során arra jutottak, hogy a Ceres nem lehet jeges, mivel sekély kráterek hiányoznak a felszínéről. Azonban új modelljeik szerint az égitest jégben gazdag kérge olyan lassan deformálódik, hogy a kráterek évmilliárdok alatt sem mutatnak nagy változást.

A kutatók szerint ennek oka az, hogy a felszín közelében magas a jégtartalom, és csökken, minél mélyebbre haladunk, így a kráterek nem torzulnak el. Az eredmények azt is alátámasztják, hogy a Ceresen egykor egy óceán is lehetett, hasonlóan a Jupiter Europa vagy a Szaturnusz Enceladus nevű holdjához, de szennyezettebb összetétellel.

Sori hangsúlyozza, hogy ez az új felfedezés átírhatja ismereteinket a Naprendszer jeges égitestjeiről. „A Ceres a legnagyobb objektum az aszteroidaövben, és törpebolygó. Szerintem sokan úgy gondolnak az aszteroidákra, mint kis, egyenetlen testekre, és legtöbbjük az is, de a Ceres inkább egy bolygóra hasonlít.”

Máris új küldetések célpontja lett a Ceres?

A mintegy 950 kilométer átmérőjű Ceres felszínén nagyobb bolygókra jellemző kráterek, vulkánok és földcsuszamlások jelei is láthatók. A felfedezés a NASA Dawn küldetésének adataira épül, amely 2015-től 2018-ig keringett körülötte. A szonda által gyűjtött adatok segítettek a kutatóknak pontosabb modelleket készíteni a felszínéről és belsejéről.

Pamerleau elmondása szerint „az adatok alapján olyan, jégben gazdag kérget modelleztünk, amely megakadályozta a kráterek átalakulását.” A felszínen található domborzati formák arra utalnak, hogy a felszín alatt jég található. A Dawn szonda spektrális és gravitációs adatai is arra mutattak, hogy a Ceres sűrűsége közel áll a szennyezett jéghez. A kutatók kráterek topográfiáját is elemezték, hogy szimulációikat pontosabbá tegyék.

Sori szerint a törpebolygó fontos célpont lehet a bolygókutatás számára. Mint a legnagyobb aszteroida és egy feltételezett óceán világ, Ceres közelebb helyezkedik el a Földhöz, így különleges lehetőségként szolgálhat az óceánnal rendelkező égitestek, például a Jupiter Európa és a Szaturnusz Enceladus holdjainak tanulmányozására.

„Izgalmas belegondolni, hogy ha igazunk van, akkor egy fagyott óceán ilyen közel van hozzánk. A Ceres ezáltal a Naprendszer legkönnyebben elérhető jeges világa, és remek célpontot kínál a jövő űrszondáinak, hogy ősi óceánvilág anyagmintáit gyűjtsék.”