Bár az Osztrák–Magyar Monarchia sosem volt jelentős szereplője a gyarmatosításnak, történetének egyetlen tényleges gyarmata mégis Kínában található. A 20. század elején, az 1900-as bokszerlázadás leverését követően a Monarchia megszerezte a Tianjin városában található kis koncessziós területet, amely rövid időre az osztrák–magyar jelenlét jelképévé vált Ázsiában.
A gyarmat megszületése: a bokszerlázadás leverése
A 19. század végére Kína a nyugati nagyhatalmak nyomása alatt állt, amelyek terjeszkedő politikájuk részeként koncessziós területeket hoztak létre az ország part menti régióiban. A bokszerlázadás 1900-ban tört ki, amikor a „bokszereknek” nevezett nacionalista mozgalom felkelést indított az európai és amerikai jelenlét ellen, vasutakat robbantottak fel, keresztényeket végeztek ki, és megöltek egy német követségi tisztviselőt is. A lázadást nyolc nagyhatalom közös katonai erővel verte le, köztük az Osztrák–Magyar Monarchia, amely négy hadihajót és 500 katonát küldött — írja a Dívány.
A győzelem után a Monarchia egy kisebb, mindössze 100 négyzetkilométeres területet kapott Tianjinban, amely így történetének egyetlen tényleges gyarmatává vált.
Mindennapi élet a tianjini koncessziós területen
A tianjini osztrák–magyar zónában mintegy 25 ezer ember élt, köztük magyarok, osztrákok és helyi kínaiak. A területen az osztrák–magyar törvények voltak érvényben, és az ott élő kínaiak osztrák–magyar állampolgárokká váltak. A Hajho folyó által kettévágott város egyik oldalát a gyarmatosítók szlengben „Budának” és „Pestnek” nevezték, utalva a Monarchia fővárosára.
Az osztrák–magyar zónában európai klasszicista stílusú épületek épültek, kávéházak és cukrászdák nyíltak, ami sajátos, multikulturális hangulatot kölcsönzött a területnek. Az itt megforduló helyi kínai vezetők közül néhányan, például Yuan Shikai, európai stílusú otthonokat építtettek, így a zóna egyfajta kulturális találkozóponttá vált.
Az osztrák–magyar jelenlét korlátai
Bár Tianjin egyes részei európai nagyvárosokat idéztek, az osztrák–magyar zóna a legkevésbé fejlett maradt a nagyhatalmak területei közül. Ferenc József nem fordított nagy figyelmet erre a területre, és a bécsi adminisztráció sem támogatta jelentős beruházásokkal a térséget. Ennek ellenére a helyi lakosok életére hatást gyakorolt az osztrák–magyar kultúra jelenléte.
A gyarmat elvesztése
A Tianjinban lévő osztrák–magyar koncesszió 1920-ban, a trianoni békeszerződés következtében szűnt meg, de a területen hagyott építészeti és kulturális nyomok ma is láthatók. Tianjin építészete a mai napig őrzi az európai, köztük a magyar hatásokat. A város európai negyedét 2002-ben Kína történelmileg és kulturálisan nevezetes városai közé sorolták, megőrizve a Monarchia rövid, de emlékezetes jelenlétének emlékét.
Az Osztrák–Magyar Monarchia tianjini gyarmata a magyar történelem egyik kevéssé ismert, mégis izgalmas fejezetét jelenti. Ez a kis koncessziós terület egyszerre volt a Monarchia globális jelenlétének szimbóluma és az európai kultúra távoli közvetítője Kínában. Bár rövid életű volt, hatása máig érzékelhető a város épített örökségében és kulturális emlékezetében.
Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:
Milyen régészeti felfedezések igazolják a Biblia történeteit?
700 éves, valódi Excaliburt találhattak egy sziklába ragadva
