A Nebra égbolti lemez: Az bronzkori fémfeldolgozásának mesterműve

A Nebra Égbolti Lemez, amelyet a legősibb fennmaradt égbolt-ábrázolásnak tartanak, új kutatások szerint mintegy tíz forró kovácsolási cikluson ment keresztül, mire elkészült. A korabeli fémfeldolgozási technológia figyelembevételével a készítők valószínűleg rendkívüli mértékben értékelték ezt a tárgyat, hogy ennyi munkát fektettek bele.

A lemez aranyozott bronz felületén a Nap, a félhold és a csillagok ábrázolása látható, emellett egy gyanított hajó és a horizont is megjelenik rajta. Bár nem tekinthető térképként – a legkorábbi ismert térképek több mint ezer évvel később készültek – nem ismert, hogy dekoratív vagy vallási célokra készült-e. Azonban a hét csillag szoros csoportosulása valószínűleg a Pleiádákat ábrázolja, ami újra felveti azt a kérdést, hogy miért tekintik őket hét csillagnak, amikor a legjobb látási körülmények között is csak hat csillag látható — írja az IFLS.

Bár a lemez 2002-es felfedezése óta intenzíven kutatják, és még az UNESCO Világemlékezetének is része, a készítési folyamata eddig bizonytalan maradt. A korai bronzkorban az ilyen méretű tárgyakat nem lehetett egyetlen próbálkozással megformálni, ami kérdéseket vetett fel arról, hogyan készülhetett a lemez.

A Lemez Készítése: Tíz Kovácsolási Ciklus

A lemez készítése során a régészek és fémmunkások együttműködtek, hogy pontosabban meghatározzák a gyártási folyamatot. Az új kutatás eredményei szerint a lemez előállítása körülbelül tíz kovácsolási ciklust igényelt, mindegyik során a lemezt 700°C-ra (1300°F) hevítették.

A mai világban, amikor a nagy mennyiségű fémet egyszerűen legyártják, egy körülbelül 31 cm átmérőjű és néhány milliméter vastagságú lemez készítése talán nem tűnik olyan bonyolult feladatnak. Azonban a korabeli hőmérséklet mellett a bronz nem volt elég lágy ahhoz, hogy ilyen vékonyra formálható legyen, különösen a lemez alacsony ón tartalma miatt. Korábbi elemzések szerint a bronzot többször kovácsolták, kezdve egy vastagabb, kisebb alapformával, amit aztán spirál alakban kovácsoltak ki. A lemez közepén a vastagság 4,6 mm, míg a szélein már ennek harmadára csökkent.

2002-ben a lemez pereméből egy kis darabot vettek mintának, amit később visszajuttattak. A kutatók most ugyanezt a helyet vizsgálták meg ismét, mikroszerkezeti elemzés céljából, energia-diszperzív röntgenspektroszkópiával és elektronvisszaverődési diffúzióval, valamint a fém keménységének tesztelésével.

Herbert Bauer, a híres fémmunkás próbálkozott a lemez replikájának elkészítésével egy nyers darabból. Az elemzés megerősítette, hogy az eredeti lemezt valószínűleg lapos öntésből készítették, majd többször forró kovácsolással dolgozták tovább, de a pontos számot nem határozták meg. Bauer, hasonló összetételű bronz felhasználásával, tíz kovácsolási ciklust alkalmazott: minden egyes ciklus során a bronzot felmelegítette, majd egyre könnyebb kalapácsokkal formálta. Az eredeti mesterek talán kevesebb ciklust alkalmaztak, de nem sokkal kevesebbet, vélik a kutatók.

A Lemez Igazi Kora és Kulturális Jelentősége

A lemez igazi kora még mindig nem ismert teljes bizonyossággal, és sok fontos tényezője annak a kultúrának, amely létrehozta, is homályban marad. A lemezt nem egy gondosan dokumentált ásatás során találták meg, hanem 1999-ben illegális fémkeresőkkel ásták ki, és együtt más fegyverekkel, ékszerekkel került a hatóságokhoz 2002-ben. A hozzá tartozó tárgyak 3600 évesek lehetnek.

A hagyományos nézet, amelyet a Szász-Anhalti Állami Múzeum és mások is osztanak, szerint a lemez a korábbi évezredeknél pár évszázaddal idősebb. Azonban bizonyos későbbi tervezési hasonlóságok miatt egyes kutatók azt állítják, hogy a lemez akár 1000 évvel fiatalabb is lehet.

“Az, hogy a vizsgálatok több mint 20 évvel a lemez biztosítása után is alapvető új felfedezéseket hoznak, nemcsak a lemez rendkívüli jellegét mutatja, hanem azt is, hogy a fémfeldolgozás művészete már az Ókori Bronzkorban rendkívül fejlett volt” – mondta Harald Meller, a Szász-Anhalti Állami Múzeum professzora, aki a lemez eltulajdonítóitól való visszaszerzését irányította. “Emellett a Nebra Égbolti Lemez azt is megmutatja, milyen fontos, hogy új módszerek alkalmazásával újra megvizsgáljunk látszólag jól ismert leleteket.”

A Nebra Égbolti Lemez tehát nemcsak egy szokatlan és titokzatos régészeti lelet, hanem a fémfeldolgozás és az égbolt ábrázolásának egyik legkorábbi és legfejlettebb példája is az ókori Európában.

Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:

Az egyik legritkább fa, amely még a dinoszauruszokat is látta, most visszatérhet kertjeinkbe
A Tyrannosaurus Rex rokona még az Északi-sarkvidéket is uralta