Meglepő helyről származnak Nagy Sándor világhírű portréjának darabjai

Nagy Sándor pompeji mozaikjának „tesszerái” önmagukban is hihetetlen történetet mesélnek el.

A kutatók felfedezték, hogy a Nagy Sándor híres pompeji mozaikját alkotó darabok egy Európa-szerte szétszórt kőbányákból származnak.

Az i. e. 2. században készült mozaik egykor a pompeji Faun-ház két perisztil kertje között található terem teljes padlóját borította. Ma egy modern másolat látható Pompejiben, míg az eredeti a Nápolyi Nemzeti Régészeti Múzeum gyűjteményébe került, írja a Smart History. Az eredeti mozaik azért maradt fenn ilyen jó állapotban, mert a Vezúv Kr. e. 79-ben történt vulkánkitöréséből származó hamurétegek védték 1831-es újrafelfedezéséig.

Nagy Sándorra ma katonai hódításairól és birodalomnövelő tevékenységéről emlékezünk. Kr. e. 356-ban született, és a görög félsziget északkeleti sarkában fekvő ókori görög királyság, Makedónia uralkodója volt. Bár csak 13 évig uralkodott, katonai zsenialitása lehetővé tette számára, hogy olyan birodalmat hozzon létre, amely a görög kultúra befolyását elterjesztette hazájától Egyiptomig, Görögországtól pedig India egyes részeiig.

Régóta kiváló hadvezérként ismerték el, de ismeretlen okok miatt 32 éves korában meghalt. A halál feltételezett okai között szerepel a mérgezés, a merénylet és számos fertőző betegség, írja a National Library of Medicine. Története az évszázadok során különböző művészi ábrázolásokat ihletett, különösen a rómaiak körében, valamint a középkorban népszerűvé vált történeteket és mítoszokat.

Nagy Sándor pompeji mozaikja

Az előbbiek legikonikusabb és leglenyűgözőbb példája a Nagy Sándor-mozaik, amelyet körülbelül 2000 évvel ezelőtt a római Pompeji városában készítettek. Ez a műalkotás lóháton ábrázolja Nagy Sándort makedón seregével együtt, amint az Issuszi csatában (i. e. 333) legyőzik a III. Dareiosz perzsa király által vezetett perzsa sereget.

A pompeji mozaik, amely Nagy Sándor és III. Dareiosz perzsa uralkodó csatáját ábrázolja Isszusznál. Kép: Wikimedia Commons

Érdekesség, hogy arab források és más középkori szövegek, köztük Marco Polo könyve, az Issusi csatát „a száraz fa csatája” vagy „a magányos fa” néven emlegetik, ami pontos utalásnak tekinthető a képen látható egyetlen tereptárgyra: egy magányos fára.

A mozaik több millió apró tesszerából – a mozaikoknál használt kemény anyagból készült apró, szabályos darabokból – áll, amelyek egy 583 x 325 centiméteres területet fednek le.

Ez egy hihetetlenül részletes műalkotás, de a történelem számára elveszett, amikor a Vezúv Kr. u. 79-ben kitört. A mozaikot aztán 1831-ben fedezték fel újra, amikor a régészek feltárták az úgynevezett Faun házát, amely egy gazdag családé volt.

Honnan származnak a darabok?

A Nápolyi Nemzeti Régészeti Múzeum 2020-ban restaurálási projektet indított, amelynek keretében először végezték el a darabok diagnosztikai értékelését nem invazív képalkotó és spektroszkópiai technikák segítségével. A PLoS ONE című folyóiratban megjelent tanulmány szerint a csapat hordozható röntgenfluoreszcenciát is alkalmazott a darabon belüli konkrét elemek azonosítására. Az eredmények lenyűgözőek voltak.

„Az így nyert adatok lehetővé tették a mozaik készítéséhez használt tesszerák kémiai és ásványtani összetételének ábrázolását, valamint egy előzetes hipotézis felállítását a természetes tesszerák eredetéről” – írja a csapat az eredményeiket ismertető tanulmányban.

Megállapították, hogy a tesszerák tízféle színből álltak össze. A darabok különböző mikrotextúrákkal is rendelkeztek, amelyeket „mesterien kombináltak a műalkotások művészi hatásainak fokozása érdekében”. Az indukált lumineszcenciás képalkotás kimutatta, hogy Nagy Sándor arca több árnyalatú, különböző lumineszcenciájú rózsaszínű tesszerából állt, ami a húsnak valósághűbb megjelenést kölcsönzött.

Maguk a tesszerák olyan kőbányákból származnak, amelyeket a rómaiak akkoriban használtak. A fehér darabok egy része az olaszországi Apuan Alpok kőbányáiból származhatott, ahol a rómaiak az i. e. 1. században kezdtek márványt bányászni. A rózsaszín darabokat valószínűleg portugáliai lelőhelyekről bányászták, míg a sárga tesszerák egy része a tunéziai Simitthus római városból. Ezenkívül a világosvörös darabok az Apuanai-Alpokból vagy Szicíliából származhatnak, a sötétvörös tesszerák pedig valószínűleg a görögországi Matapan-fokról.

A mozaikot most restaurálják, és a kutatók új adatokat gyűjtöttek a mozaik alatt lévő habarcsokról. A mostani tanulmányt készítő csoport megállapítja, hogy „ezen új adatok kombinációja, valamint a restaurálási műveletek utolsó fázisaiban a mozaik felületén tervezett új műszeres vizsgálati kampányból származó információk tovább gazdagítják az ókori művészet e szuperlatívuszáról szerzett ismereteinket”.

Ez is érdekelhet:

• Ez a férfi 4 év alatt körbe gyalogolta világot 23 255 kilométert megtéve
• A világ 8 legősibb családfája