Egy, a közelünkben levő exobolygóról kiderült, hogy még soha sem láttak hozzá foghatót
Egy exobolygóról, amelyről úgy gondolták, hogy az egyik leggyakoribb kategóriájába tartozik, kiderült, hogy valójában még soha nem észleltek még ehhez hasonlót.
Az Enaiposha, vagy GJ 1214 b egy vörös törpecsillag körül kering, körülbelül 47 fényévre a Földtől. Korábban mini-Neptunusznak gondolták, de a James Webb űrtávcső megfigyelései alapján sokkal inkább a Vénuszra hasonlít, leszámítva, hogy sokkal nagyobb, így ez lenne az első ismert bolygó, amelyet a csillagászok szupervénusznak neveznek. Az Enaiposha egyébként az egyik legtöbbet tanulmányozott exobolygó az égbolton. 2009-ben fedezték fel, tömege és sugara alapján mérete valahol a Föld és a Neptunusz közé tehető, a későbbi megfigyelések pedig jelentős légkört mutattak ki a felszínén, számolt be róla a Science Alert.
Az ilyen tömegű exobolygók általában két kategóriába sorolhatók. A szuperföldek a Földnél nagyobb kőzetbolygók, amelyek, amennyiben rendelkeznek légkörrel, az általában hidrogénben gazdag. Az úgynevezett mini-Neptunuszok hasonló méretűek, de összetételük jelentősen különbözik, sűrűbb, hidrogénben és héliumban gazdag légkörrel, felszínüket esetleg folyékony óceánok borítják. Ezek a több mint 5800 megerősített exobolygó közül a leggyakoribbak, ami azért érdekes, mert a Naprendszerben egy ilyet sem találni.
A jelenlegi ismereteink alapján így nézhet ki a GJ 1214 b nevű exobolygó. NASA, ESA, CSA, Dani Player (STScI)
A tudósokat mind a szuperföldek, mind a mini-Neptunuszok egyaránt érdeklik, mert ha más feltételek is adottak, akkor akár az általunk ismert élet fenntartására is alkalmasak lehetnek. Részben ezért is tanulmányozzák az Enaiposhát, amelynek sugara 2,7-szerese és tömege 8,2-szerese a Földének. Viszont túl közel van a gazdatestéhez, az Orkariához, és valószínűleg túl forró ahhoz, hogy lakható legyen, de a Földhöz való közelsége miatt viszonylag könnyen láthatjuk, ami azt jelenti, hogy olyan információkkal szolgálhat, amelyek segíthetnek más hasonló exobolygók megértésében.
Azonban néhány probléma is akad, többek között az, hogy olyan sűrű a bolygó légköre, hogy nem nagyon tudnak belelátni. Egy 2023-ban megjelent, a James Webb és a Hubble megfigyelései alapján készült tanulmány azonban megállapította, hogy az exobolygónak vízben gazdag légköre lehet, amely elpárolgott fémeket is tartalmaz. A legújabb eredmények pedig arra utalnak, hogy talán valamit kihagytunk. Everett Schlawin, az Arizonai Egyetem csillagászai és Ohno Kazumasza, a Japán Nemzeti Csillagászati Obszervatórium kutatói vezetésével egy kutatócsoport az Enaiposha tranzitadatait vizsgálta, és valami váratlant fedezett fel.
Miközben az exobolygó elhaladt a csillag előtt, a Webb adatai arra utalnak, hogy az Enapoisha légkörén áthaladó csillagfényt szén-dioxid módosította, méghozzá olyan koncentrációban, mint a Vénusz légkörének több mint 96 százalékát alkotó szén-dioxid. Ohno szerint az első tanulmányban észlelt CO2-jel nagyon kicsi, ezért gondos statisztikai elemzésre volt szükség annak bizonyítására. „Ugyanakkor szükségünk volt a fizikai és kémiai betekintésre, hogy a GJ 1214 b légkörének valódi természetét ki tudjuk vonni.”
Ezért egy második tanulmányban a kutatók olyan elméleti modelleket futtattak, amelyek megmagyarázhatják az első munka adatait. A megfigyelésekhez legjobban illő forgatókönyv szerint az Enaiposha légkörében az alacsonyabb magasságokban a fémek dominálnak, és csak viszonylag kis mennyiségű hidrogén van benne. A nagyobb magasságokban a légkör aeroszolokkal sűrű ködből áll, valamint az általuk mért CO2-ból. Ebből adódik a szuper-Vénusz fogalma, egy, a Vénuszhoz hasonló világé: nagyon forró, és szénben gazdag légkör fojtogatja, amelyen keresztül nehéz látni.
Az exobolygó trükkjét azonban még nem sikerült megkerülni. A megfigyelt jel olyan kicsi, hogy kiterjedt nyomon követésre lesz szükség annak megállapításához, hogy a csapat következtetései helyesek-e.
Érdemes elolvasni:
