Mit keres egy emberszerű ‘arc’ a Marson?
1976-ban a Viking–1 amerikai űrszonda egy különös alakzatot fedezett fel a Mars felszínén. A NASA akkori sajtóközleménye szerint a formáció egy emberi arcra emlékeztetett, ami azonnal felkeltette a közvélemény figyelmét.
Az azóta is csak marsi arcnak nevezett képződmény a legjobb példája annak, hogyan fedezünk fel ismerős mintákat véletlenszerű alakzatokban. A jelenséget egyébként pareidoliának nevezzük. A kép a Cydonia régióban készült, és bár sokan szerették volna, ha egy idegen civilizáció nyomai lennének, valójában csupán egy optikai illúzióról volt szó. A Nap megvilágítási szöge, a domborzati egyenetlenségek és az árnyékok játéka együttesen hozták létre az emberi arcra emlékeztető alakzatot, derül ki az IFLScience cikkéból.
A Mars “arca”. Vajon egy ősi civilizáció bizonyítéka, vagy csak a szemünk káprázik? Viking 1/NASA
Ez azonban nem akadályozta meg a különféle elméletek elterjedését. Egyesek ugyanis úgy vélték, hogy az alakzat egy letűnt marsi civilizáció maradványa, és a régióban található egyéb képződmények, például hegycsúcsok és sziklák valójában ősi városok és piramisok romjai. Bár az összeesküvés-elméletek hívei továbbra is kitartanak álláspontjuk mellett, a modern technológia ismételten bebizonyította, hogy a marsi arc nem más, mint egy különleges formájú domb. A 2000-es években, amikor a vörös bolygó légköre tisztábbá vált, részletesebb felvételek készültek a területről. A Mars Reconnaissance Orbiter kamerája 2007-ben rögzítette a legjobb minőségű képeket, amelyek végérvényesen cáfolták az elméleteket.
A marsi arc valójában egy táblahegy. Az ilyen képződmények hosszú idő alatt alakulnak ki, ahogy a réteges üledékes kőzeteket a szél, a víz vagy a jég folyamatosan erodálja. A Cydonia régió különösen érdekes ebből a szempontból, ugyanis a múltban valószínűleg hatalmas óceán borította az északi féltekét, amit a kínai Csu-zsung rover friss megfigyelése is alátámaszt. A Cydonia térségében található ilyen hegyek nagy része jégben gazdag, ami arra utal, hogy az éghajlat egykor sokkal nedvesebb lehetett. A szintén az északi féltekén található Chryse Planitia régióban végzett vizsgálatok pedig azt mutatták, hogy az ottani dombok agyagásványokat tartalmaznak, amelyek csak hosszú időn keresztül, vízzel való érintkezés során keletkezhetnek.
Dr. Joe McNeil, a londoni Természettudományi Múzeum kutatója szerint ezek az eredmények alapjaiban változtathatják meg a Mars múltjáról alkotott képünket. „A Chryse Planitia dombjai agyagásványokban gazdagok, ami arra utal, hogy a vörös bolygó felszínén egykor nagy mennyiségű folyékony víz lehetett, közel négymilliárd évvel ezelőtt. Ez a terület valószínűleg őrzi a marsi víz történetének szinte teljes krónikáját.” A közeljövőben a Rosalind Franklin rover, az Európai Űrügynökség (ESA) küldetése várhatóan a térség közelében fog vizsgálódni. Ha sikerül kimutatni, hogy a Mars valóban egykor óceánnal rendelkezett, az kulcsfontosságú bizonyíték lehet arra, hogy valaha akár az élet is kialakulhatott a bolygón.
Bár a marsi arc önmagában csupán egy optikai csalódás, geológiai szempontból rendkívül érdekes. A domb körül földcsuszamlások nyomai figyelhetők meg, és a felszíni formák segíthetnek rekonstruálni, hogy milyen eróziós folyamatok formálták a területet. Tehát bár az orr, a szem és a száj csak illúzió, maga a képződmény rengeteg információt rejthet a Mars múltjáról – egy olyan bolygóról, amely egykor talán nem is volt olyan élettelen, mint ma gondoljuk.
Érdemes elolvasni:
