A világ legpusztítóbb nukleáris fegyvere: A Cár-bomba:

Az 1950-es évek végére a hidegháborús feszültségek egyre növekedtek, és a nukleáris fegyverkezési verseny csúcspontjára ért. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió egymással versengve fejlesztett egyre nagyobb és pusztítóbb fegyvereket. 1958-ban ideiglenes atomfegyver-kísérleti moratóriumot kötöttek, amely átmenetileg lassította az új fegyverek fejlesztését, de 1961-ben a Szovjetunió úgy döntött, hogy folytatja a nukleáris teszteket. Ennek részeként megszületett a Cár-bomba, a világ legnagyobb nukleáris fegyvere.

Nikita Hruscsov szovjet vezető úgy vélte, hogy a világ figyelmét fel kell hívni a Szovjetunió katonai erejére, ezért az eddigi legnagyobb nukleáris bomba megépítését rendelte el. Az elméleti tervezésért és kivitelezésért a vezető szovjet atomfizikus, Andrej Szaharov felelt, aki később híres békeaktivistává vált — számolt be róla fern.

A bomba eredeti terve szerint 100 megatonna robbanóerejű lett volna, de végül 50 megatonnára csökkentették, mert a tudósok attól tartottak, hogy az ennél nagyobb detonáció túlzott radioaktív szennyezést és globális katasztrófát okozna. A végleges változat még így is mintegy 3 800-szor erősebb volt, mint a Hirosimára ledobott bomba.

A fegyver teszteszlése: A történelem legnagyobb robbanása

A Cár-bombát 1961. október 30-án tesztelték a távoli Novaja Zemlja szigetcsoport felett, az Északi-sarkkör közelében. A bombát egy Tu-95 bombázóról dobták le, amelynek személyzete csak egy speciális ejtőernyő segítségével tudott időben eltávolodni a detonáció helyszínéről.

A robbanás eredménye:

• A detonáció során keletkező tűzgömb közel 5 kilométer átmérőjű volt.
• A lökéshullám háromszor megkerülte a Földet.
• A gombafelhő 64 kilométer magasságig emelkedett, ami a mezoszférába hatolt.
• A robbanás epicentrumától 55 kilométerre lévő települések teljesen megsemmisültek.
• 1 000 kilométer távolságban az ablakok is betörtek.

A következmények és hatások

Bár a bomba tesztelésre szolgált, a világ minden táján óriási felháborodást keltett. A Szovjetunió ezzel egyértelműen jelezte katonai erejét az Egyesült Államoknak és szövetségeseinek. Az Egyesült Államok válaszul újraindította saját nukleáris tesztjeit, és tovább növelte fegyverarzenálját.

Andrej Szaharov, a bomba vezető tervezője, a kísérlet után egyre inkább ellenállt a nukleáris fegyverek fejlesztésének. Később a nukleáris leszerelés egyik legjelentősebb alakjává vált, és 1975-ben Nobel-békedíjat kapott.

A Cár-bomba a világ legnagyobb ember alkotta robbanását eredményezte, és egyértelműen megmutatta, hogy az emberiség képes önmaga teljes elpusztítására. A teszt hozzájárult ahhoz, hogy 1963-ban az Egyesült Államok és a Szovjetunió aláírja a Részleges Atomcsend-egyezményt, amely megtiltotta a légköri nukleáris robbantásokat.

A világ azóta elmozdult a kisebb, precíziós nukleáris fegyverek felé, de a Cár-bomba emlékeztet arra, hogy milyen pusztító ereje lehet az emberi találékonyságnak, ha rossz célokra használják fel.

Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:

Göncz Árpád 1990-ben kegyelmet adott egy gyermekgyilkosnak
Öt alkalom a Hunyadi János életében, amikor másképpen alakulhatott volna a magyar történelem