A James Webb mérései alapján még az is lehet, hogy az univerzum egy fekete lyukban van
Egy új tanulmány a James Webb űrtávcső (JWST) korai univerzumról készült megfigyeléseit vizsgálja, és egy meghökkentő elméletet vet fel. A felmérések szerint a galaxisok többsége látszólag ugyanabba az irányba forog, és lehet, hogy ehhez egy fekete lyuknak is köze van.
Az univerzum a jelenlegi ismeretek szerint nem így működik
A felfedezés nem egyezik a világegyetem jelenlegi ismeretekkel, a tanulmány szerzői szerint arra utalhat, hogy egy fekete lyuk belsejében vagyunk. A Webb lehetővé tette a csillagászok számára, hogy messzebbre tekinthessenek a múltba, mint bármely más infravörös vagy optikai eszköz, megpillantva a távoli galaxisok által kibocsátott infravörös fényt, mindössze 300 millió évvel az ősrobbanás után. Ezzel az infravörös távcsővel abban reménykedtek, hogy többet tudhatnak meg a galaxisok kialakulásáról, valamint tisztázhatják azokat a rejtélyeket, amelyek azt övezik, hogyan váltak a szupermasszív fekete lyukak ilyen nagyméretűvé. Ám ahogy egyre mélyebbre tekintettek a múltba, több meglepetés is érte a kutatókat, derül ki az IFLScience beszámolójából.
Egy ilyen meglepetést fedeztek fel a Kansas State University kutatói. Megvizsgálták a korai univerzum 263 galaxisáról készült képeket, amelyek elég tiszták voltak ahhoz, hogy megállapítsák a forgás irányát. A világegyetem jelenlegi modelljei alapján a világegyetem nagyjából minden irányban azonos egy elég nagy skálán. A legtöbb fizikus és csillagász feltételezi és előrejelzi, hogy a galaxisok forgásának nem szabadna kitüntetett irányának lennie, és ennek igaznak kell lennie a modern és viszonylag korai univerzumra is.
A galaxisokat vizsgálva azonban a csapat jelentős eltérést talált a Tejútrendszerhez viszonyított forgásukban. Összesen 105 galaxis, azaz 40 százalék az óramutató járásával ellentétes irányba, míg 158, vagyis 60 százalékuk az óramutató járásával megegyező irányba forgott. Lior Shamir, a Carl R. Ice College of Engineering számítástechnika docense elmondta, hogy a galaxisok elemzését a formájuk kvantitatív elemzésével végezték, de a különbség szerinte annyira nyilvánvaló, hogy bárki, aki ránéz a képre, láthatja. „Nincs szükség különleges készségekre vagy tudásra ahhoz, hogy lássuk, a számok eltérőek. A James Webb űrtávcső erejével bárki láthatja.”
Korábban is beszámoltak már hasonló eredményekről, bár nem ennyire drámaiakról.
De mi okozhatja ezt?
A Space.com szerinta szakértők számos lehetőséggel álltak elő, amelyek egy kitüntetett forgásirányt helyeznek előtérbe, de nincs olyan, amely pontosan megmagyarázná a jelenség okát. A kutatócsoport szerint ha az itt bemutatott megfigyelés valóban tükrözi a világegyetem szerkezetét, akkor azt mutatja, hogy a korai univerzum homogénabb volt a galaxisok forgásának iránya szempontjából, és idővel kaotikusabbá válik, miközben egy kozmológiai léptékű tengelyt mutat, amely közel van a galaktikus pólushoz. Az egyik lehetőség, amelyet a szerzők felvetnek, az, a világegyetemünk egy fekete lyukban született meg, amely egy sokkal nagyobb univerzum részét képezi.
Shamir kifejtette, hogy „az egyik magyarázat az, hogy a világegyetem egy meghatározott forgásiránnyal született. Ez a magyarázat olyan elméletekkel egyezik, mint a fekete lyuk kozmológiája, amely azt feltételezi, hogy az egész világegyetem egy fekete lyuk belseje. De ha a világegyetem valóban forgással született, az azt jelenti, hogy a kozmoszról alkotott jelenlegi elméletek hiányosak.” Egy ilyen magyarázathoz viszont sokkal több bizonyítékra lenne szükség a megalapozásához. A csapat egy másik lehetőséget is felvet, bár ez is okozhat némi problémát. Ezt a Doppler-effektus okozhatja, amely a fényt vörös vagy kék eltolódásúnak láttatja attól függően, hogy a fényt kibocsátó objektum hogyan mozog hozzánk képest.
Bár egy kétségkívül érdekes tanulmányról van szó, sokkal több megfigyelésre lesz szükség ahhoz, hogy megerősítsék vagy cáfolják a megállapításokat, majd azt, hogy melyik magyarázat a legvalószínűbb az adatokra.
Érdemes elolvasni:
