Kanállal a szabadság felé: A hírhedt szökés az Alcatrazból, amely után bezárták a legendás börtönt

1962. június 11-én éjszaka három rab – Frank Morris, valamint két testvér, John és Clarence Anglin – végrehajtották a történelem egyik leghíresebb és legrejtélyesebb szökését az Alcatrazból. Bár azóta sem tudni biztosan, mi lett velük, bravúros tervük és eltökéltségük máig lenyűgözi a világot.

A legendás börtön mítosza

Az Alcatraz, vagy ahogy sokan ismerik, „a Szikla”, a San Francisco-öböl közepén, egy magányos szigeten állt. Az épület eredetileg világítótoronyként funkcionált, de 1934-től 1964-ig az Egyesült Államok legszigorúbban őrzött szövetségi börtöneként működött.

A BBC szerint ide kerültek azok a rabok, akik más börtönökből már többször is megpróbáltak megszökni, vagy különösen veszélyesnek számítottak. A börtönt körülvelő jeges víz, az erős áramlatok és a létesítmény elszigeteltsége miatt az Alcatrazt évtizedeken át átjárhatatlannak tartották.

Előttük csak kevesen próbálkoztak meg azzal, hogy meglógnak a hírhedt létesítményből, azonban többségük már félúton meggondolta magát, azoknak viszont, akik mégis nekiveselkedtek a hullámoknak, általában a búvárok, vagy a parti őrség találta meg a holttestét.

Az Alcatraz, a börtön, amelyről azt hitték, nem lehet onnan megszökni. Kiemelt kép: depositphotos.com

A szökevények: Frank Morris és az Anglin testvérek

Frank Morris kivételes intelligenciájáról volt ismert, IQ-ja 133 volt, azonban képességeit már fiatalon a bűnözői pályán kamatoztatta. Többször is próbált megszökni különböző börtönökből, ezért 1960-ban az Alcatrazba szállították, számolt be az InStyle Men.

Az Anglin testvérek, John és Clarence szegény, déli családból származtak, és bankrablások sorozatát követték el az 1950-es években, így őket is többszöri szökési kísérlet után helyezték át az Alcatrazba. Hozzájuk csatlakozott még Allen West autótolvaj. A négy férfi véletlenül került egymás mellé a B-blokkban, ami lehetőséget adott arra, hogy együtt dolgozzanak ki egy szökési tervet.

A hónapokig tartó mesterterv

A szökés hónapokon át tartó, aprólékos tervezést igényelt. Morris észrevette, hogy a magas páratartalom kárt okozott a cellák falaiban, illetve kapott egy fülest egy másik rabtól, mely szerint a cellájuk mögött egy folyosó található, amit történetesen nem használtak.

A rabok ezért hétköznapi tárgyakat alakítottak át eszközökké. Többek között kanalakat élesítettek ki, hogy lassan kibővítsék a cellájuk hátsó falán lévő szellőzőnyílásokat. Az eltávolított rácsokat és a lyukakat papírmaséból és magazinokból készített hamis rácsokkal és takarókkal álcázták.

A rabok emellett szabadidejükben énekelhettek is, így a zajos munkálatokat is képesek voltak titokban tartani, pedig még fúrógépet is barkácsoltak egy porszívóból.

Az őrök magától értetődően rendszeresen tartottak létszám-ellenőrzést is, de a rabok élethű, a hajvágásokból megmaradt hajjal ellátott műfejeket készítettek, hogy megtévesszék őket. Ezeket a párnáikra helyezték, így az őrök azt hitték, valóban alszanak.

A szökéshez szükséges tutaj és mentőmellények esőkabátokból készültek, amelyeket titokban ragasztottak össze a börtönműhelyben. A felszerelést a cellablokk tetején rejtették el, ahol West festeni szokott, így az őrök nem figyeltek fel rájuk.

A cella, ahonnan végrehajtották a szökést. A kitágított szellőző mellett látható a kartonpapír, amellyel Morrisék álcázták a munkálatokat. Az ágyon pedig az egyik műfej látható. Wikimedia

A nagy nap

1962 június 11-én éjjel a három férfi végrehajtotta a tervet. Azért csak hárman, mert West meggondolta magát, és visszament a cellájába, ezért az ő beszámolója az egyetlen támpont a terv részleteit illetően.

A szellőzőnyílásokon keresztül a cellák mögötti szervizfolyosóra jutottak, majd a csöveken felmászva elérték a tetőt. Onnan egy nagy szellőzőaknán keresztül kijutottak a börtön tetejére, majd egy 15 méteres csövön ereszkedtek a földig. Leleményesen átvágták – más beszámoolók szerint azonban simán csak megmászták – a 4 méter magas szögesdrót kerítést, leereszkedtek a meredek partoldalon, ahol felfújták az esőkabátokból készült tutajukat, és a sötétben elindultak a szárazföld felé.

Az egyik rögtönzött műfej, amellyel az őröket tévesztették meg. Wikimedia

A legnagyobb rejtély, hogy vajon sikerült a szökés?

A rabok eltűnését csak másnap reggel fedezték fel, amikor az őrök megtalálták a bábfejeket az ágyaikon. Azonnal országos hajtóvadászat indult, de a három férfit soha többé nem látták. A közeli Angyal-szigeten találtak néhány tárgyat – egy mentőmellényt, egy evezőt –, de semmi biztosat nem tudtak meg a sorsukról.

A hatóságok sokáig úgy vélték, hogy a jeges víz és az erős áramlatok miatt esélyük sem volt élve eljutni a partra. Ugyanakkor évtizedekkel később is felbukkantak olyan levelek és tanúvallomások, amelyek szerint legalább egyikük túlélhette a szökést.

Egy holland kutatócsoport 2014-ben szimulációkat végzett, amelyek szerint, ha a rabok éjjel 11 után indultak, és megfelelő irányba eveztek, akár el is érhették a szárazföldet – de csak egy szűk időablakban, különben az áramlatok elsodorták volna őket, vagy a kihűlés végzett volna velük.

Az Alcatraz öröksége

A szökés után kevesebb mint egy évvel az Alcatraz börtönét bezárták – részben épp azért, mert Morrisék szökése bebizonyította, hogy még a legendás börtön sem tökéletes. Ma a sziget népszerű turistalátványosság, amelyre évente több mint egymillió látogató kíváncsi, és a szökevények cellái, valamint a szökés története a fő attrakciók közé tartoznak.

Az Alcatrazi szökés máig megfejtetlen rejtély, amely egyszerre szól bátorságról, leleményességről és az emberi szabadságvágy határairól. Bár a végkifejlet örökre homályban marad, a három férfi története örökre beírta magát a történelembe.

Érdemes elolvasni:

• Ősi sötét praktikák: Görög átoktáblák Athén sírjai között
• Hunyadi János zseniális harcmodora – Stratégia a túlerő ellen
• Amit még a magyarok sem tudtak az 1848-as forradalomról