Intimitás a várfalakon belül: Hogyan éltek nemi életet a középkori magyarok?

Aki azt gondolja, hogy a középkori Magyarországon a szexualitás tabutéma volt, az alighanem meglepődik majd…

Egészen a honfoglalástól…

Ha azt hisszük, hogy a középkori magyarok prűd, faarcú emberek voltak, akik szigorúan csak sötétben és takaró alatt hancúroztak, akkor itt az ideje újragondolni mindent. A WMN cikke szerint már honfoglaló őseink sem vacakoltak sokat a szeméremmel. Egy arab utazó, Ibn Fadlán arról számolt be, hogy Levédiában bizony a magyar nők vacsora közben simán megvakarhatták az intim részeiket a társaság előtt. Mindezt persze nem holmi kihívó flörtölésnek szánták, hanem erkölcsi tanításként. Ha látod, de nem nyúlhatsz hozzá, jobban megtanulod türtőztetni magad – gondolták. Szóval a testiség taneszköz is volt, nem csak örömforrás.

Szigorú szabályok

A középkori magyarok szexuális életét nemcsak a vágyak, hanem a szigorú vallási szabályok is formálták, ahogyan azt írja a Magyar Hírlap is. Az egyház vaskézzel szabályozta a „hancúrozás” időpontját: tilos volt a testi örömöknek hódolni például böjti időszakban, ünnepnapokon, vagy a női ciklus bizonyos szakaszaiban. Sőt, még a házasságon belüli szex sem volt mindig megengedett. Ez ma talán elsőre furcsának tűnik, de akkoriban teljesen természetes volt, hogy a testiség is a lélek szolgálatában állt. A középkori magyarok világában a szüzesség és tisztaság nagy becsben állt, legalábbis hivatalosan… A valóságban persze már akkor is megvoltak a kis “kiskapuk”, és akadtak, akik a gyóntatófülkén kívül keresték a boldogságot.

Forrás: depositphotos.com

Középkori magyar fürdőkultúra

A Növekedés szerint a középkori magyar fürdőkultúra a török hódítás előtt is virágzott, és nem csak a tisztálkodásról szólt. A fürdők egyszerre szolgáltak társadalmi és – fogalmazzunk finoman – érzéki célokat. Az egykori fürdőházakban külön „örömszobák” is léteztek, ahol az urak és hölgyeik elvonulhattak egy kis titkos légyottra. Bár az egyház nem nézte jó szemmel ezt a hedonizmust, a nép fittyet hányt a tiltásokra. A meleg víz, a gőz, meg egy kis bor csodákra képes – vallották a középkori magyarok.

Azonban a középkori magyarok fürdőzési szokásai nem csak az élvezetekről szóltak, szigorú rend is uralkodott. A férfiaknak és nőknek külön beosztás szerint kellett fürdeniük, hacsak nem voltak házaspárok. A házasok viszont szabadon osztozhattak a fürdők örömein. A fürdők egyfajta társadalmi központok is voltak, ahol a középkori magyarok egyszerre ápolták testüket és társas kapcsolataikat. Vagyis a szexualitás náluk nemcsak természetes, hanem közösségi élmény is volt, legalábbis időnként.

A királyi udvarban sem volt ritka a kicsapongás

Józsa László Szex a középkori Magyarországon című könyve rávilágít, hogy a középkori magyar királyi udvarban nem volt ritka a kicsapongás. Luxemburgi Zsigmond király például hírhedt volt nőügyeiről – egy prépost feljegyzése szerint nem mulasztott el egyetlen alkalmat sem, hogy ne udvaroljon vagy épp testi kapcsolatba lépjen a kor nőivel.

Ez az eszelős öreg bármilyen országba, bármilyen vidékre jöjjön is, nem mulasztja el, hogy ne szeretkezzék a nőcskékkel, hogy ne játssza a szerelmest. […] Kíséretével énekszóval járja be az utcákat és ami még inkább növeli aljasságát, az utcasarkokon leszáll kocsijáról, a nyilvános szajhákat kezével megérinti, mégpedig oly barátságosan mintha ezek a némberek Penelopéhoz vagy a római Lukréciához volnának hasonlók.

Felesége, Cillei Borbála pedig – ha hihetünk II. Piusz pápa visszaemlékezéseinek – nyíltan, szeretők között élte életét, sőt elutasította az egyházi aszketizmust, élvezeteket keresve töltötte mindennapjait.

Ez is érdekelhet:

• Hunyadi János zseniális harcmodora – Stratégia a túlerő ellen
• A tatárjárás és a mongolok könyörtelenségének új bizonyítékaira bukkantak Bugacon
• 5 brutális középkori valóság, amit a Hunyadi sorozat csak érintett

Kiemelt kép: depositphotos.com