Minden közeli galaxis a Tejútrendszer felé mutat, és senki sem tudja, miért

Ahogy a Föld a gravitációs erejével pályán tartja a Holdat, ugyanígy az Androméda-galaxist (M31) – legközelebbi galaktikus szomszédunkat – is számos apró kísérő veszi körül.

A Nature Astronomy folyóirat új tanulmánya szerint azonban van valami hihetetlenül furcsa abban, ahogyan ezek elrendeződnek, ugyanis szinte az összes szatellitgalaxis a gazdatest egyik oldalán jelenik meg, és pont a Tejútrendszerre mutat, ahelyett, hogy véletlenszerűen oszlanának el. Ez azért is furcsa, mert a szerzők szerint a szimulációk alapján ennek az esélye mindössze 0,3 százalék, így ez megkérdőjelezi a galaktikus kialakulással kapcsolatos feltételezéseinket.

Jamie Kanehisa, a tanulmány vezető szerzője szerint „az M31 az egyetlen általunk ismert rendszer, amely ilyen szélsőséges aszimmetriát mutat”. A kozmológia jelenlegi törvényei szerint a nagy galaxisok kisebbekből alakulnak ki, amelyek idővel összeolvadnak. Az árnyékból ezt „halók” szervezik, amelyek sötét anyagból állnak. Ez az a láthatatlan anyag, amelyről úgy gondolják, hogy az univerzumban lévő összes tömeg 85 százalékát teszi ki, és amelynek gravitációs hatása segít ezen objektumok összehúzásában. Mivel ez a folyamat kaotikus, a törpegalaxisok egy része kimarad, és a gazdagalaxison kívüli pályára kerül egy olyan elrendezésben, amelynek meglehetősen véletlenszerűnek kellene lennie.

Ezt látnánk az éjszakai égbolton 3750 millió év múlva. Illusztráció: NASA

Úgy tűnik azonban, hogy az Androméda esetében ez nem így van. Az Androméda 37 kísérője közül egy kivételével mindegyik 107 fokon belül helyezkedik el a Tejútrendszerre mutató vonaltól. Még furcsább, hogy ezek fele ugyanabban a síkban kering, mint ahogy a Naprendszerünk bolygói keringenek a Nap körül. Annak bizonyítására, hogy ez mennyire valószínűtlen, a csillagászok szabványos kozmológiai szimulációkat használtak, amelyek újraalkotják a galaxisok időbeli kialakulását, és összehasonlították a szimulált analógokat az Androméda megfigyeléseivel. A csillagászok szerint a szimulációkban az Andromédához hasonló objektumok kevesebb mint 0,3%-a mutatott hasonló aszimmetriát, és csak egy közelített meg ilyen szélsőséges értéket.

A Futurism beszámolója szerint az egyik lehetséges magyarázat az, hogy az Androméda körül nagyszámú törpegalaxis lehet, amelyeket még nem látunk, így nem kapunk teljes képet a szatellitek eloszlásáról. Az is lehet, hogy az általunk látható törpegalaxisokról rendelkezésre álló adatok nem pontosak. Kanehisa szerint azonban lehet valami egyedi az Androméda fejlődéstörténetében. „Az a tény, hogy az M31 kísérőit ma ebben az instabil konfigurációban látjuk, arra utalhat, hogy sokan nemrégiben állatk össze, vagyis valószínűleg összefüggésben van azzal a nagy összeolvadással, amelyet az Androméda körülbelül két-három milliárd évvel ezelőtt élhetett át.”

A legvészjóslóbb következtetés azonban az, hogy az általunk ismert standard kozmológiai modell finomításra szorul. Csak nagyon kevés adat van a kísérőkről, mivel hihetetlenül messze vannak, és háttérbe szorulnak a fő galaxis fényessége miatt. Lehet, hogy az Androméda törpegalaxisainak konfigurációja egyáltalán nem is rendellenes. Kanehisa szerint „még nem lehetünk biztosak abban, hogy ne léteznének hasonló szélsőséges rendszerek odakint, és abban sem, hogy az ilyen rendszerek ritkák lennének”.

Még túl korai lenne kemény következtetéseket levonni, de annyi bizonyos. Több megfigyelésre és adatra van szükség, nemcsak az Androméda kísérőiről, hanem sokkal távolabbi galaxisok műholdjairól is.

Érdemes elolvasni:

• Lehet, hogy a fejlett idegen civilizációk csupán tündérmesék
• Atomhelikoptert vet be a NASA a Szaturnusz holdján, hogy életet találjon
• 40 éves adatok igazolhatják a Naprendszer kilencedik bolygójának létezését