A bálnák éneke: Megdöbbentő hasonlóság az emberi nyelv és a bálnadal között
A hosszúszárnyú bálnák éneke sokak számára a természet egyik legkülönösebb hangjelensége: mély, lassú, ritmikus dallam, amely szinte zenei élményt nyújt. Egy új tanulmány azonban azt sugallja, hogy ezek a dallamok nem pusztán zenei megnyilvánulások, hanem szabályosan szervezett, nyelvszerű struktúrák lehetnek.
Bálna ének
A hosszúszárnyú bálnák éneke régóta ismert jelenség. Ezek a több percig, néha akár órákig tartó hangminták évről évre változnak, és elsősorban a hímek adják ki őket. Sokáig úgy vélték, ezek a dalok egyszerűen csak a párkereséshez kapcsolódnak, most azonban egy új, a Science folyóiratban publikált tanulmány olyan struktúrákat mutatott ki a bálnadalokban, amelyek az emberi nyelv nyelvtani rendszeréhez hasonlóak.
A St. Andrews Egyetem, az MIT és más kutatóintézetek szakemberei több ezer bálnahangot elemeztek, és arra jutottak: ezek az énekek nem véletlenszerűen ismétlődő hangok, hanem szabályok szerint felépített sorozatok, amelyek hierarchikus rendet követnek. Ez azt jelenti, hogy az egyes hangok nem önmagukban érdekesek, hanem abban, ahogyan egymással összekapcsolódnak.
Hierarchikus felépítés, mint az emberi nyelvben
A kutatás kulcsa a számítógépes modellezés volt. A tudósok egy „valószínűségi kontextusfüggetlen nyelvtan” (probabilistic context-free grammar, PCFG) nevű algoritmust alkalmaztak, amelyet eredetileg emberi nyelvek szerkezetének elemzésére fejlesztettek ki. Ez a modell képes felismerni, ha egy sorozat mögött összetett szabályrendszer húzódik meg. A bálnák éneke alapján a PCFG nemcsak mintázatokat, hanem mélyebb, hierarchikus struktúrákat is azonosított.
„Ez az első alkalom, hogy nem emberi kommunikációban olyan nyelvtani szerkezeteket mutattunk ki, amelyek hierarchikus szabályrendszert követnek.”
A hierarchia lényege, hogy bizonyos „egységek”, például hangszekvenciák más egységekből állnak össze, és egymással kombinálva új egységeket alkotnak. Ez a jellemző az emberi nyelv egyik alappillére, amely lehetővé teszi a végtelen számú mondat alkotását korlátozott számú szabály segítségével.
Bár más állatfajok, például énekesmadarak is képesek komplex hangmintákat létrehozni, a bálnák esetében kimutatott szabályrendszer jóval fejlettebbnek tűnik. A kutatók szerint a hosszúszárnyú bálnák éneke nem csupán minták ismétlése vagy utánzása, hanem folyamatosan fejlődő és szerkesztett struktúra.
A dalok évszakonként és régiónként változnak, a bálnák pedig képesek új motívumokat beépíteni, vagy régieket elhagyni. Ezek a “daltrendek” gyorsan terjednek a populációk között, és azt mutatják, hogy a bálnák képesek dalokat tanulni és azokat elterjeszteni, hasonlóan az emberi kulturális trendekhez. Ez a fajta rugalmas szerkesztés, a tanulás és az újraszervezés képessége szintén az emberi nyelv jellemzője.
Új megközelítés a nyelv eredetéhez
A tanulmány nem állítja, hogy a bálnák nyelve jelentéssel bír a mi értelmünkben. Jelenleg nem tudjuk, mit „mondanak” egymásnak a bálnák, ha egyáltalán beszélhetünk jelentésről. A kutatás viszont arra világít rá, hogy a nyelv struktúrája, vagy az a mód, ahogyan információt közlünk nem kizárólagos emberi sajátosság.
Ez fontos szempont lehet a nyelv evolúciójának megértésében. Elképzelhető, hogy a nyelvszerű struktúra nem egyedül az emberi agy terméke, hanem más intelligens fajoknál is megjelenhetett, ha a kommunikációjuk kellően komplex és társadalmi funkciót tölt be.
Egy ismeretlen nyelv kapujában
A bálnák éneke az emberi fül számára szép és különleges hangzás, de a kutatók számára most már ennél sokkal többet jelent: egy idegen, de rendezett kommunikációs rendszer lehetőségét. Hogy pontosan mit „mondanak” egymásnak, azt még nem tudjuk, de egyre közelebb kerülünk ahhoz, hogy ne csak hallgassuk, hanem értelmezni is tudjuk ezt az összetett kommunikációs rendszert.
Kiemelt kép forrása: Whit Welles / Wikimedia Commons, CC BY 3.0
Ez is érdekelhet:
itt tudod támogatni az oldalunkat
