1835. tavaszán különös csoda jelent meg Pest utcáin: egy bécsi úr, Friedrich Voigtländer egy Angliából vásárolt gőzkocsival kápráztatta el a pesti polgárokat. A ló nélküli jármű nemcsak különlegesség volt, hanem egy olyan technológiai látomás ígérete is, amely végül mégsem vált valóra.
Friedrich Voigtländer, bécsi optikus-műszerész, Angliában vásárolta meg azt a gőzhajtású járművet, amelyet darabokban szállított Bécsbe, majd onnan hajóval Pestre. A jármű május 9-én érkezett meg a városba, és május 16-tól a Duna partján egy fabódéban napi 20 krajcárért lehetett megtekinteni. A működése azonban még nem volt nyilvános – arra még várni kellett — írja a PestBuda.
Bemutató az Újépület udvarán
Május 31-én a kocsi működését végre bemutatták az Újépület nagy udvarában. A rendezvényre különböző árú jegyekkel lehetett bejutni, attól függően, honnan nézte a néző a gépet. Bár a próbák délután 5-kor kezdődtek, a kocsi csak fél hatkor mozdult meg, és csupán néhány percig döcögött a zárt udvarban – körbejárni sem tudta azt.
A szerkezet felépítése
A Honművész című lap részletesen beszámolt a látottakról. A leírás szerint a jármű „vas pléhból készült almáriomában” zajlott a tüzelés és a gőzfejlesztés, és ehhez kapcsolódtak a bonyolult gépelemek. Az utastér hat személyes volt, akár fedéllel is ellátható. A fa kerekek szélesek és masszívak voltak, a jármű tömege pedig meghaladta a 3600 kilogrammot.
Miért nem lett belőle közlekedési forradalom?
A kocsi lassú volt, alig haladta meg a gyalogos tempót, és gyakran csak pár percet tudott működni. A kezelés is nehézkes volt: több ember koordinálta a tüzelést, a gőz irányítását és a kormányzást. A Honművész ironikusan megjegyezte, hogy talán csak egy angol tudná megfelelően működtetni a masinát.
Voigtländer nagy álmai
A bécsi optikus nem kis terveket dédelgetett: nemcsak hogy hazatért volna a kocsival Bécsbe, hanem rendszeres járatokat álmodott Pozsony és Pest között, sőt még Szentpétervárig is elautózott volna – legalábbis az elképzelések szintjén. Ezekből végül semmi sem lett.
Egy nyári kuriózum emléke
A gőzkocsi nem vált a magyar közlekedés alapeszközévé. A bemutató technikai korlátai és az akkori útviszonyok gyorsan elfeledtették a gőzcsoda jövőjét. Ám 190 év távlatából nézve mégis lenyűgöző visszatekinteni arra a nyárra, amikor Pest lakói elsőként pillanthattak bele a ló nélküli közlekedés jövőjébe.
Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:
Egy 2000 éves szarkofágban bukkantak hihetetlen leletre a régészek
Tokaj: a borok királya és a királyok bora
itt tudod támogatni az oldalunkat
