Éjszakai világító felhők: most megcsodálhatod ezt a különleges égi jelenséget
Az éjszakai világító felhők most lesznek a leglátványosabbak az északi féltekén.
Az éjszakai világító felhők, vagy poláris mezoszférikus felhők éjjel kék vagy ezüstös árnyalatban ragyognak. Ez egy felhőszerű optikai jelenség a felső légkörben, amelyet a mély szürkület idején szoktak megfigyelni. Kialakulására és viselkedésére még nem született teljes magyarázat.
Hogyan figyelhetjük meg őket?
Angol neve (noctilucent cloud) a latin „noctilucens” kifejezésből ered, jelentése: „éjszaka fénylő”, írja Dr. Gyuró György, az ELTE Meteorológiai Tanszékének szakértője. Kizárólag a nyári hónapokban megfigyelhető az északi és a déli félteke 50° és 70° szélességi fokai közt, az északi féltekén május közepétől augusztus végéig, amikor a Nap 6 és 16 fok között a láthatár alatt tartózkodik.
Az északi féltekén május végétől augusztus elejéig jelenhetnek meg, megfigyelésükre a június és július a legalkalmasabb időszak. A déli féltekén sokkal ritkábbak, de november végétől február elejéig láthatók, írja az IFLScience.
A körülményeknek megfelelőnek kell lenniük ahhoz, hogy az éjszakai világító felhők láthatóvá váljanak. Általában csak az alkonyati órákban, napnyugta után egy órával vagy napkelte előtt egy órával jelennek meg. Ez azért van így, mert nappal túl vékonyak ahhoz, hogy láthatóak legyenek, de a Nap sugarai szépen megvilágítják őket, amint a Nap a horizont alá süllyed.
Bár leggyakrabban a sarkok közelében láthatók, az éjszakai világító felhők időnként alacsonyabb szélességi körökre sodródnak, így Európa, az Egyesült Államok és Kanada egyes részein is megfigyelhetők.
Az éjszakai világító felhők keletkezése
A légkörben a legmagasabb felhők közé tartoznak, nagyjából 80 kilométerrel a Föld fölött, a mezoszférában sodródnak, mintegy tízszer magasabban, mint az a régió, ahol a legtöbb más időjárási felhő kialakul.
Ebben a szélsőséges magasságban a levegő hőmérséklete akár -90˚C is lehet, és nagyon kevés a nedvesség. A meteoritpor mikroszkopikus méretű részecskéire a mezoszférában sodródó vízgőz apró részecskéi fagynak rá, és finom jégkristályokat hoznak létre, amelyekből ezek a ritka felhők kialakulnak.
Általában a felső légkör túlságosan száraz ahhoz, hogy felhők alakulhassanak ki. A nagyobb vulkánkitörések azonban megváltoztathatják ezt, mivel nagy mennyiségű vízgőzt juttatnak ezekbe a nagy magasságokba, ami lehetővé teszi az éjszakai világító felhők kialakulását. Első tudományos megfigyeléseit 1885-ben, két évvel az indonéziai Krakatoa kitörése után rögzítették.
Úgy tűnik, hogy az elmúlt 140 év során az éjszakai világító felhők egyre gyakoribbá (vagy talán csak láthatóbbá) váltak. A tudósok megállapították, hogy 1871 óta 40 százalékkal nőtt a vízgőz mennyisége a nagy magasságokban, mivel a metán, az éghajlat felmelegedését okozó üvegházhatású gáz reakcióba lép, és vízgőzt termel a sztratoszférában és felette. Ezért a 19. század óta jelentősen láthatóbbá váltak az éjszakai világító felhők.
A te képeidre is kíváncsi a NASA
A felhők megjelenése évről évre, sőt évtizedek alatt is változik, amit a légkör változásai és a napciklus mintái befolyásolnak.
A NASA arra kéri a csillagnézőket, hogy osszák meg fotóikat egy polgári tudományos projekt részeként, amelynek célja annak tanulmányozása, hogy miért jelennek meg egyre gyakrabban éjszakai világító felhők a közepes és alacsony magasságokban. Töltsd fel a fotóidat a Space Cloud Watch oldalra azzal az információval, hogy mikor és hol fotóztad őket, és a NASA tudósai felrakják őket a Zooniverse platformra, ahol a szakemberek és a civil tudósok egyaránt megvizsgálhatják őket.
Ez is érdekelhet:
