1908. július 20-án született meg az a törvény, amely lehetővé tette a magyar várostervezés egyik legkülönlegesebb projektjének elindítását. A cél nem csupán munkáslakások építése volt, hanem egy teljes lakónegyed létrehozása, amely humánus, egészséges és esztétikus életteret biztosít a főváros szegényebb dolgozóinak. Így kezdődött a Wekerletelep története – egy valódi csoda Budapest peremén.
A századfordulóra Budapestet súlyos lakáskrízis sújtotta. A munkásosztály tömegei éltek pincékben, padlásokon, istállókban vagy zsúfolt szobákban. A lakbérek az egekbe szöktek, az új lakások építése pedig szinte teljesen leállt. Ez a helyzet nemcsak egészségügyi és szociális problémákat okozott, hanem politikai feszültségeket is szült: egyre többen vándoroltak ki Észak-Amerikába, és a munkásmozgalmak is megerősödtek — írja a PestBuda.
Törvény egy új városrészért
Ezekre a problémákra válaszul készült el az 1908. évi XXIX. törvénycikk, amely felhatalmazta a pénzügyminisztert, hogy állami költségen földet vásároljon, és azon munkáslakásokat építsen. A jogszabály részletesen meghatározta az ingatlanvásárlás körülményeit, valamint a 12 millió koronás keretet, amelyből a lakónegyedet kialakíthatták. A kezdeményezés Wekerle Sándor nevéhez fűződik, akinek személyes szándéka volt egy emberibb munkásélet megteremtése.
Kispesti kezdetek, kormányzati szándék
A kiszemelt terület Kispest határában feküdt, amely akkor még nem tartozott Budapesthez. A Wekerletelep ötlete nem volt elszigetelt: hasonló telepeket terveztek Kőbányán, Óbudán és a MÁV Északi Főműhelye közelében is. Az állam célja nemcsak lakások építése volt, hanem egy komplex, élhető közösség kialakítása – a Garden City (kertváros) mozgalom hazai alkalmazásával.
Kertváros a nagyváros szélén
A telep alapelve az volt, hogy a vidékről a fővárosba költöző munkások ne sokemeletes bérházakba kényszerüljenek, hanem földszintes vagy egyemeletes, kertes, levegős házakban élhessenek. A tervezés során figyelembe vették a korszerű közegészségügyi szempontokat is: minden lakás rendelkezett csatorna- és vízvezetékkel, konyhával és kamrával.
Típusházak, művészi igényességgel
Bár az építkezés során a költségtakarékosság is fontos szempont volt, a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet már korán felhívta a figyelmet arra, hogy a munkáslakásokat nem sablonosan, hanem esztétikai igénnyel kell megtervezni. Ennek jegyében vált a Wekerletelep valódi építészeti különlegességgé: az egyszerű típustervek mellett színes, harmonikus, népi motívumokat is felhasználó házak születtek.
A tervezők: Kós Károly és kortársai
Az építkezést kezdetben Kós Károly irányította, majd Tornallyay Zoltán vette át a feladatot. Az ő munkájukat olyan neves építészek segítették, mint Zrumeczky Dezső, Györgyi Dénes vagy Walder Gyula. A legismertebb központi tér – a Kós Károly tér – ma is a Wekerletelep ikonikus szimbóluma.
Egy különleges örökség
A Wekerletelep építése 1908-ban kezdődött, és az első világháború ellenére 1925-re be is fejeződött. Az elkészült lakónegyed nemcsak a munkások lakhatását tette emberibbé, de példát mutatott arra is, hogyan lehet egyszerre szociálisan érzékeny és esztétikailag magas színvonalú városfejlesztést megvalósítani. Ma a Wekerletelep Budapest egyik legkedveltebb és legkarakteresebb lakóövezete, amely múltjával és hangulatával máig megőrzi különleges helyét a főváros térképén.
Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:
Charles Darwin egyik legfontosabb munkája nem az evolúcióról szólt
Magyar trónörökösről nyílt tárlat az Oszakai Világkiállításon
