Az elmúlt években robbanásszerűen megnőtt a Föld körül keringő műholdak száma, főként a magáncégek által indított úgynevezett „megacsillagképek” (megaconstellation) miatt. Bár ezek az eszközök számos hasznos szolgáltatást nyújtanak, a tudósok egyre komolyabban aggódnak a jövőbeli következmények miatt. Vajon meddig mehet ez így tovább? És tényleg szükségünk van százezer műholdra?
2025 májusáig körülbelül 11 700 aktív műhold kering a Föld körül. Ezek között találhatók katonai eszközök, tudományos szondák, de a legtöbb a kereskedelmi szolgáltatásokhoz kötődik. A legnagyobb szereplő a SpaceX, amelynek Starlink hálózata már több mint 7 500 műholdat üzemeltet – ez az összes aktív műhold több mint 60 százaléka — írja a Live Science.
Egyre több cég versenyez az űrért
A Starlink mellett olyan projektek is indulóban vannak, mint az Amazon „Project Kuiper” hálózata vagy Kína „Thousand Sails” rendszere. Az újrahasznosítható rakéták – például a Falcon 9 – olcsóbbá és gyakoribbá tették az indításokat. Vannak olyan ötletek is, amelyek akár több száz műholdat juttatnának fel egyszerre egy hatalmas centrifugális ágyúval.
Mi a maximum? Hol a határ?
Becslések szerint az alacsony Föld körüli pálya (LEO) – amely 2000 km magasságig terjed – legfeljebb körülbelül 100 000 aktív műhold befogadására alkalmas. Ennél több eszköz már túl nagy kockázatot jelentene az ütközések szempontjából. A tudósok szerint ha elérjük ezt a kapacitást, új műholdakat csak akkor lehet majd indítani, ha régiek helyére kerülnek.
A túl sok műhold súlyos problémákat okozhat
A fő veszély a megcsillagképek által termelt űrszemét. A régi, működésképtelen műholdak és rakétahulladékok ütközések során további törmeléket hozhatnak létre. Ez az úgynevezett „Kessler-szindróma”, amikor a törmelékek láncreakcióként újabb ütközéseket váltanak ki, végül teljesen használhatatlanná téve a Föld körüli pályákat.
A csillagászat is veszélyben van
Az optikai távcsöveket zavarja a műholdakról visszaverődő fény, a rádiócsillagászatot pedig a kommunikációs műholdakból származó elektromágneses szivárgás teszi használhatatlanná. A kutatók attól tartanak, hogy bizonyos típusú megfigyelések lehetetlenné válhatnak, ha a műholdak száma tovább nő.
Környezeti hatások: nem csak az űrben okoznak gondot
A műholdak újabb problémát jelentenek a Föld légkörére nézve is. A rakétaindítások során keletkező üvegházhatású gázok, valamint a visszahulló műholdak által okozott fémes szennyezés hosszú távon ismeretlen változásokat idézhetnek elő a felső légkörben.
Tényleg ennyire van szükségünk?
Sokan megkérdőjelezik, hogy valóban szükség van-e több tízezer műholdra, vagy csak üzleti érdekek hajtják ezt a versenyt. Egyes szakértők szerint a távoli közösségek internethez kapcsolása nem oldja meg az alapvető társadalmi egyenlőtlenségeket. Ráadásul számos műhold egyszerű marketingeszköz – például szelfik készítésére.
Megoldás: kevesebb, de hatékonyabb együttműködés
A szakemberek egyetértenek abban, hogy teljes tilalom nem lenne életszerű, de a tempó lassítása, nemzetközi szabályok kialakítása és a cégek közötti együttműködés nagyban csökkentené a kockázatokat. Ahogy Benjamin Winkel, a Max Planck Rádiócsillagászati Intézet kutatója fogalmazott: „Jobb lenne együttműködni, hogy kevesebb műholdra legyen szükség. Csakhogy a jelenlegi világhelyzetben ez aligha valószínű.”
A jövő tehát az egyensúly megtalálásán múlik: miként hasznosíthatjuk az űr adta lehetőségeket úgy, hogy közben ne tegyük tönkre a bolygónkat – és magát az űrt is.
Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:
Milyen volt az egyesült Budapest közlekedése?
1000 avar sírt is találhattak Tatabánya határában
