A harmadik atombombát nem vetették be a második világháborúban, mégis megölt két embert
1945 augusztusában a második világháború végéhez közeledve a Los Alamos-i laboratóriumban egy különleges plutónium gömb, a később “démonmagnak” nevezett tárgy várta, hogy egy harmadik atombomba részeként bevetésre kerüljön Japán ellen. Azonban a japán kapituláció miatt ez elmaradt, és a gömb a laboratóriumban maradt további kísérletekre.
Ez a 6,2 kilogrammos plutónium-gömb rendkívül veszélyes volt, mivel kritikus állapot elérésével láncreakciót indíthatott el, amely halálos sugárzást bocsátott ki. A tudósok “a sárkány farka csiklandozásának” nevezték ezt a kockázatos kísérletet, amely során a plutóniumot egyre közelebb hozták a kritikus állapothoz, miközben a nukleáris reakció határait feszegették, írja a Business Insider.
Az 1946-os kísérlet reprodukciója. A leendő atombomba kupoláját épp egy csavarhúzóval támasztják ki.
Forrás: Wikimedia Commons/Los Alamos National Laboratory
Az első tragédia 1945. augusztus 21-én történt, amikor Harry Daghlian fizikus egyedül végzett kísérletet a démonmaggal. Volfrám-karbid téglákat helyezett a gömb köré, hogy visszaverjék a neutronokat, de egyet véletlenül a magra ejtett, ami szuperkritikus állapotot idézett elő. A keze súlyos sugárfertőzést kapott, és 25 nappal később meghalt.
Nem sokkal később, 1946. május 21-én Louis Slotin fizikus hasonló kísérletet végzett, amikor egy berilliumkupolát tartott a plutónium gömb felett, hogy visszaverje a neutronokat. Egy csavarhúzó segítségével feszítette ki a kupola tetejét, az viszont megcsúszott, és teljesen lefedte a magot, újra szuperkritikus reakciót idézve elő. Slotin azonnal eltávolította a kupolát, de már késő volt. Halálos sugárdózist kapott, és kilenc napnyi szenvedés után végül ő is belehalt a sugárbetegség súlyos következményeibe. A harmadik atombombának szánt plutónium töltet tehát nem került bevetésre, de így is elvette két ember életét, számolt be a Science Alert.
A balesetek emlékeztetőül szolgáltak a tudósok számára a nukleáris kísérletek extrém veszélyeire és a biztonsági protokollok hiányosságaira vonatkozóan. A démonmag a nevét a tragédiák után kapta, és a balesetek után a Los Alamos laboratóriumban szigorítottak a biztonsági intézkedéseken, többé nem engedélyezték a közvetlen, manuális kísérletezést, helyette távolról irányított eszközöket alkalmaztak. A démonmag végül nem került bevetésre, és a tervezett nukleáris tesztekből is kivonták, így végül nem vált atombombává, de 1946 nyarán beolvasztották és újra felhasználták más nukleáris fegyverek előállításához.
Ez a történet nemcsak a nukleáris korszak kezdetének technikai kihívásait és veszélyeit mutatja be, hanem azt is, hogy milyen árat fizettek a tudósok az emberiség történetének egyik legpusztítóbb fegyvere, az atombomba kifejlesztéséért. A démonmag tragédiája örök emlékeztető arra, hogy a tudományos kíváncsiság és a technológiai fejlődés milyen kockázatokkal járhat, ha nem kezelik megfelelő körültekintéssel és felelősséggel.
Érdemes elolvasni:
