A világ általunk ismert első nagy csatáját harckocsikkal vívták – a kádesi csata

Többfős asszír harci kocsi, Fotó: Mayer Jácint

A világ első két nagyhatalom közti ütközete, amelyről tudunk, a hettiták és egyiptomiak közötti i.e. 1274-ben lezajlott kádesi csata.

Történt ez akkortájt, amikor a legambiciózusabb, legbecsvágyóbb fáraó, II. Ramszesz ült Egyiptom trónján.

II. Ramszesz legyőzi az ellenfelet, Fotó: Mayer Jácint

Az egyiptomi történetírás, II. Ramszesz nimbuszának érdekében elsősorban a fáraó vitézségét és hódításait szerette kiemelni, holott országlása után inkább az bizonyult maradandónak, amit békeidőben alkotott. Kevés uralkodó ült Egyiptom trónján, aki az építkezések terén Ramszesz nyomába érhetett volna: hozzá köthető a fényűző síremlékül emelt Ramesszeum, az Abu Szimbelben emelt szentély, és ő fejeztette be az évszázadokig épülő karnaki és luxori templomokat is. De ha ez nem volna elég, szobrok, fali ábrák zengtek még a hadi dicsőségéről is. De mire is fel?

Újhettita harci kocsi, Fotó: Mayer Jácint

A kádesi csata fontossága

Az i.e. 13. században az egyiptomi- és hettita birodalom a Földközi-tenger partvidéki sávjában, Ciprus magasságában összeért. A mai Szíria és Palesztina területét újból és újból feldúlták, a városokat és a várakat lerombolták, lakosaikat kardélre hányták vagy elhurcolták. De nem csupán a határokról volt itt szó, hanem a Földközi-tenger egész keleti partvonulatának az uralmáról.

Amikor Kádesnél a szembenálló seregek közeledtek egymáshoz, a kor két legnagyobb hadereje készült összecsapni, amelyet az ókor addig látott. Mindegyik fél tisztában volt azzal, hogy döntő ütközetnek néz elébe: e szerint is jártak el, és felvonultatták a rendelkezésre álló erőiket, szövetségeseiket.

Újhettita katonaság, Fotó: Mayer Jácint

Egyiptomban mindenki úgy tudta, hogy a fáraó hatalmas győzelmet aratott. A II. Ramszesz-féle belső narratíva szerint az uralkodó a teljes hettita sereget és a szövetséges csapatokat is egymaga semmisítette meg, királyuknak is csak azért kegyelmezett meg, mert az könyörgött neki.

Temérdek felirat ünnepli diadalként Abu Szimbelben, Karnakban és a Ramesszeumban a kádesi csatát. Na, ezt tudhatták Egyiptomon belül, csak az a nagy helyzet, hogy nem nyert a nagy fáraó, és legjobb esetben is csak azért értékelhető maximum döntetlennek a csata, mert a következmények kedvezően alakultak.

II. Ramszesz harci kocsin, Fotó: Mayer Jácint

Az ütközet tulajdonképpen az egyiptomiak számára stratégiailag egy sima vereség volt, mert Ramszesz nem tudta valóra váltani a tervét, hadai megfutamodtak, és Kádes, valamint környéke ellenséges kézen maradt. A két napig tartó harcban valószínűleg mindkét hadsereg teljesen kimerült, ez lehetett a fegyverszünet egyik oka. II. Muvatallisz hettita király hagyta, hogy Ramszesz és serege elvonuljon, cserébe a városért.

A két oldal végül bölcsen egyenrangú félként ismerte el egymást. A béke aztán barátsági, szövetségi szerződést hozott, melyben a felek kölcsönös segélynyújtásra kötelezték magukat, és Egyiptom tekintélye is helyreállhatott a Közel-Keleten. A két állam érdekszövetsége lassanként őszinte barátsággá mélyült, aminek látványos megnyilvánulása volt II. Ramszesz és a hettita királylány házassága. Az eseményeket és a békeszerződést a luxori és karnaki Amon-Ré-templom, valamint II. Ramszesz abüdoszi templomának a falára is felvésték.

Részlet a kádesi csatából, EM, Fotó: Mayer Jácint

A kor szuperfegyverneme

A legnépesebb fegyvernem akkor is a gyalogság volt, akik íjjal, karddal és lándzsával voltak felszerelkezve. Létezett azonban már egy nagyobb romboló erőt képviselő hadászati eszköz, melyet a harci szekerek testesítettek meg. A harci szekereket a hüxoszok vitték be Egyiptomba, és ez volt a kor nehézfegyverzete. Ekkoriban még nem ültek lóhátra a katonák, hanem a lovakat könnyű, kétkerekű kocsik elé fogták.

A harci szekerek kialakításában, méretében különbség volt a hettiták és az egyiptomiak között, mert míg az egyiptomi kocsikon a hajtó mellett egy bőrpáncélba öltözött íjász harcolt, addig a hettita kocsira a hajtón túl két katona is felfért, akik nagyobb tűzerőt, vagy hatékonyabb védelmet képviseltek.

Harci szekér az Egyiptom Múzeumban, Fotó: Mayer Jácint

A harci kocsik hő-hajlított, kőris-, szil- vagy fűzfából készült – esetenként egy-egy kocsinál az egyes elemeket más-más fából állították elő –, könnyű, félkörös szerkezetűek voltak.

Két, általában bőrrel bevont, 4 – később 6, ritkán 8 – küllős, egy méter átmérőjű – szilfából és tamariszkfából készített – kereket tengely kötötte össze. A széles, nagyjából 2 méteres nyomtáv lehetővé tette a gyors és könnyű fordulásokat. A két vontató ló egy általában 3 méter hosszú rúdhoz volt kötve, amely a tengely közepénél csatlakoztatva volt a kocsihoz erősítve. A hátsó, teljesen nyitott rész lehetővé tette a gyors fel- és leszállást. A kocsi alja sűrű, vastagon szőtt bőr vagy kötélháló volt, amely rugalmassága miatt a nehéz terepeken is felfogta a rázkódás nagy részét, így könnyítve a hajtást és a harcot is.