130 éves irodalmi rejtélyt fejtettek meg Cambridge-i Egyetem tudósai– és egyetlen szó volt a kulcs
Miután több mint egy évszázadon át fejtörést okozott a tudósoknak a rejtélyes szöveg, a cambridge-i kutatók most újraértelmezték az elveszettnek hitt Wade-éneket, és arra jutottak: a mű nem egy mitikus szörnyeteg-történet, hanem egy lovagi kaland.
A rejtélyes Wade ének
A középkori brit mondavilág egyik legrejtélyesebb alakja volt Wade, a titokzatos harcos, akinek hírneve még Geoffrey Chaucer legendás angol költő sorai között is feltűnik. Wade neve mellett emlegetnek hajót, kardot, és apját, Hildebrandot is, de a története elveszettnek tűnt. Sokáig úgy hitték, hogy csak a szájhagyomány tartotta életben a nevét, mígnem 1896-ban egy cambridge-i kéziratban felbukkant egy versrészlet, amelyet a kutatók Wade dalának kezdtek nevezni.
A mindössze néhány soros töredék nemcsak ritkasága, hanem megfejthetetlensége miatt is izgalomba hozta a tudományt: Mit jelenthetnek a benne szereplő mágikus lények, és miért csak egyetlen ember, Wade képes szembenézni velük? A kérdésekre több mint egy évszázadon át nem született válasz – míg egy apró betűhiba végül mindent megváltoztatott.
A szó amit eddig félreértettek
Az áttörést az jelentette, hogy két elkötelezett kutató, James Wade és Seb Falk rájöttek: a kéziratban eddig helytelenül értelmeztek egy kulcsfontosságú szót. A korábbi elemzések szerint a Wade-dal rejtélyes töredékében „tündérek” (angolul elves) szerepelnek, ezzel is erősítve azt az elképzelést, hogy a történet mágikus lényekről és természetfeletti kalandokról szólt. Csakhogy a kutatók történelmi felfedezésenek köszönhetően kiderült: a szó nem elves, hanem wolvys, vagyis farkasok.
A Wade-ének kéziratának töredéke, 12. század. Forrás: Master and Fellows of Peterhouse / University of Cambridge
A félreértés oka valószínűleg egy középkori másoló hibája volt: a kézírásban az „w” és az „y” betűk könnyen összetéveszthetők, különösen a 12. századi latin-angol vegyes szövegekben. Így a „wolvys and addres” (farkasok és viperák) félrecsúszott „elves and addres”-re (tündérek és kígyók) – a hibát pedig több generációnyi kutató vette át. A különbség nem csak nyelvtani apróság: ha farkasokról van szó, akkor Wade kalandja inkább reális, testi fenyegetésekkel teli lovagi történet lehetett, míg a tündérek emlegetése sokkal inkább egy mitikus, meseszerű világot feltételez. Ez az egyetlen szó elég volt ahhoz, hogy teljesen félreértelmezzék a legenda természetét.
„Az elfek farkasokká változtatása hatalmas különbséget jelent. Ez a legendát a szörnyekről és óriásokról az emberi csatákra, lovagi rivalizálásokra helyezi át.” – fogalmazott Dr. Seb Falk
Felfedezésüket a The Review of English Studies című rangos folyóiratban publikálták, és a Cambridge Egyetem honlapján is közzétették részletes elemzéssel együtt.
James Wade és Seb Falk, akik a Wade-dal kulcsfontosságú szóhibájának megfejtésével új megvilágításba helyezték a középkori legendát. Kép forrása: Courtesy of the Master and Fellows of Peterhouse / University of Cambridge
130 évvel ezelőtti félreértés
„Sok nagyon okos ember tépte már a haját a dal néhány sorának helyesírása, írásjelei, szó szerinti fordítása, jelentése és kontextusa miatt” – mondta James Wade.
A kéziratot 1896-ban fedezte fel a cambridge-i irodalomtörténész M. R. James. Ő volt az első, aki publikálta a szöveget, és az „elves and addres” fordulatot tündérekre és kígyókra értelmezte, ekkor már ő maga is megjegyezte, hogy „nehéz szöveg, bizonytalan jelentéssel”.
Az ő olvasatát azóta is sorra átvették a kutatók, többek közt azért, mert a középkori betűformák és az archaikus nyelv miatt sokáig senki sem mert határozottabb állítást tenni a helyes értelmezésről. Így vált a hibás olvasat tudományos alappá – egyetlen félreolvasott szó miatt. Az új értelmezés most nemcsak a Wade-ének természetét írja át, hanem visszamenőleg is felülírja azt, amit eddig a középkori brit lovagromantikáról gondoltak.
Ez is érdekes lehet:
