Miért maradtak magukra a magyarok Mohácsnál?

A magyar történelem egyik legsúlyosabb veresége, az 1526-os mohácsi csata sokak számára ismert – de kevesen tudják, milyen diplomáciai küzdelmek vezettek a tragédiához. Milyen szövetségekre számított a Magyar Királyság, és miért maradt végül magára a hatalmas Oszmán Birodalommal szemben?

Diplomáciai játszmák a mohácsi vész előtt

A törökkel létrejött béke az 1483-as egyezményre vezethető vissza, amit Mátyás király még II. Bajezid szultánnal kötött. Ezt II. Ulászló idején többször is megújították, többek között 1495-ben, majd 1503-ban, végül 1511-ben is. Ezek a megállapodások jellemzően nyolc évre szóltak, de a magyar félnek mindig érdeke volt a hosszabbítás, mert:

• nem volt pénze háborúzni,
• nem volt ütőképes hadserege,
• és a belső feszültségekkel is el volt foglalva.

A török támadás árnyékában a magyar udvar próbálkozott külpolitikai lépésekkel is, de ezek rendre eredménytelennek bizonyultak. A legkézenfekvőbb lehetőség a Habsburgokkal való szövetség elmélyítése lett volna, hiszen időközben II. Lajos feleségül vette Habsburg Máriát, így családi kapcsolatban állt V. Károly császárral és Ferdinánd főherceggel. A gyakorlatban azonban a Habsburg-rokoni kapcsolat inkább diplomáciai illúzió maradt: Ferdinánd saját belső háborúival volt elfoglalva, és csak ígéreteket tett a segítségnyújtásra, konkrét katonai támogatás nélkül.

A török diplomácia kettős játéka

I. Szulejmán szultán 1526 tavaszán már megkezdte a Magyarország elleni nagy hadjárat előkészítését. A birodalmi hadsereg gyülekezett, a haderő útvonalát kijelölték, és a Duna mentén megindult az ellátmány biztosítása. Nándorfehérvár (Belgrád) már 1521-ben török kézre került, így a határvidéken korábbi összecsapások zajlottak, és mindezzel párhuzamosan a szultán követeket is küldött Budára: a béke megőrzését hangoztatták, de ezek az udvarias levelek valójában csak megtévesztésül szolgáltak.

I. Szulejmán szultán és I. Ferenc francia király portréja, középen Szulejmán levele I. Ferenchez, a „francia tartomány kormányzójához”  (1526)

Eközben a törökök valódi szövetségesekre is szert tettek Európában, 1525-ben Szulejmán szultán és I. Ferenc francia király között megindultak azok a diplomáciai tárgyalások, amelyek hamarosan a korszak egyik legmeglepőbb politikai szövetségéhez vezettek. Bár a hivatalos megállapodás csak később, 1536-ban született meg, a francia és az oszmán fél már ekkor is világosan érzékelte, hogy közös ellenségük van: a Habsburgok. 

 A franciák nem vettek részt a mohácsi csatában, de folyamatosan fenntartották a nyugati fronton a Habsburg birodalommal való háborút, így elvonták az erőforrásait és figyelmét, ami közvetve segítette a török előrenyomulást.

Egy másik európai hatalom, Lengyelország is szerepet vállalhatott volna a török elleni összefogásban, de I. Zsigmond király 1525-ben békét kötött az Oszmán Birodalommal, biztosítva ezzel déli határait. A döntés annál meglepőbb, mert II. Lajos magyar király Zsigmond unokaöccse volt, így a lépéssel gyakorlatilag hátat fordított a rokoni szövetségnek.

Mohácsnál már rég késő volt

1526 tavaszára világossá vált, hogy I. Szulejmán hadjáratot indít Magyarország ellen. II. Lajos nem kapott érdemi támogatást a nagyhatalmaktól, ennek ellenére jelentős, mintegy 25-30 ezer fős hadsereget tudott felsorakoztatni a mohácsi csatánál. A sereget főként magyar nemesi csapatok, valamint német, cseh és szerb zsoldosok alkották, egyes források szerint pedig kisebb lengyel zsoldos egységek is jelen lehettek. Bár II. Lajos mindent megtett, és maga is csatába vonult, hadereje nem volt elegendő az Oszmán Birodalom ellen:

• A Habsburgok belső harcokkal voltak elfoglalva, és csak ígéretekkel támogatták a magyarokat – a Jagelló-ház pedig, amelynek tagjai szintén rokoni kapcsolatban álltak a magyar királlyal, szintén nem nyújtott érdemi segítséget.

• A Lengyel Királyság a korszak forrásai szerint a 1525–1528 között több, a Török Birodalommal kötött fegyverszünetre és diplomáciai egyezményre támaszkodott, amelyek célja elsősorban a határbiztonság és a keleti fenyegetéssel szembeni védekezés volt; ezek a megállapodások nagymértékben befolyásolták, hogy Lengyelország nem nyitott frontot a déli oszmán terjeszkedés ellen.

• Az olasz városállamok, mint Velence, sem vállaltak jelentős szerepet Magyarország védelmében.

• A pápaság követein keresztül sürgette a keresztény uralkodókat a segítségnyújtásra, és maga is jelentős pénzügyi segélyt küldött Magyarországnak. A pénzt elsősorban zsoldosok fogadására és a végvárak megerősítésére fordították.

• Franciaország a Habsburgokkal szembeni rivalizálásra összpontosított, és időnként még a törökökkel is kereste a diplomáciai kapcsolatot, így nem támogatta a magyarok török elleni harcát.

Ezzel párhuzamosan a magyar belpolitika is súlyos válságban volt: a belső megosztottság és a királyi hatalom gyengesége megakadályozta az egységes, hatékony védekezés megszervezését. A diplomáciai elszigeteltség, a nyugati hatalmak támogatásának hiánya, és a folyamatos halogatás együtt teremtették meg a mohácsi vész feltételeit, ami aztán a magyar történelem egyik legnagyobb vereségévé vált.

Kiemelt kép forrása: Wikimedia Commons – összeállítás

• A mohácsi csata a portugálok miatt veszett el?
• Mohácson található az egyetlen működő taposómalom
• Robbantottak Szegeden: 17. századi ostrom nyomaira bukkantak a rakpart alatt! – FOTÓK