Oroszország ukrajnai háborúja új szakaszához közelít: a legfrissebb műholdfelvételek alapján úgy tűnik, Moszkva gyakorlatilag kifogyott a jó állapotú, raktárban tárolt harckocsikból.
Egyre nagyobb bajban Putyin hadserege?
Az OSINT-elemzők – vagyis nyílt forrásokból dolgozó hírszerzési szakértők – szerint ez a pillanat mérföldkőnek számít a háború dinamikájában, és hosszú távon komoly következményekkel járhat az orosz hadsereg számára.
A Portfolio elemzése szerint a háború kezdete előtt Oroszország mintegy 7300 tárolt tankkal rendelkezett, mára azonban ez a szám körülbelül 2500-ra csökkent. Ezek közül mindössze 92 darabot minősítettek „elfogadható” állapotúnak, a többit „gyenge” vagy „nagyon rossz” kategóriába sorolták.
A legtöbb még használható páncélos a Krímben található 904-es bázison volt, amely az utánpótlás egyik fő elosztóközpontja – vagyis valószínű, hogy ezek a járművek már úton vannak a frontvonal felé.
Szinte teljesen elfogytak a használható harckocsik
A legfrissebb felvételek szerint a raktárbázisok szinte teljesen kiürültek, és a korábban tárolt modernebb T–72B, T–80 és T–90 típusok felújítható példányai elfogytak. Moszkva így kénytelen a régebbi, T–72A típusokat mozgósítani és modernizálni.
Érdekesség, hogy az elemzők már 2024 tavaszán megjósolták: ez a helyzet 2026 elején következik majd be – a valóság tehát gyorsabban utolérte az előrejelzéseket.
Bár ez nem jelenti Oroszország hadseregének azonnali összeomlását, a tankhiány hosszabb távon lassú, de érezhető hatással lehet a frontvonal alakulására. A raktárakból kivont járműveket ugyanis először javítóüzemekbe szállítják, majd csak ezután kerülnek a frontra. Az Oryx adatbázisa szerint Oroszország eddig több mint 4100 harckocsit veszített, így a tartalékok kimerülése egyre komolyabb problémát jelent.
A gyártósorról sem jön elég segítség
A gyártás jelenlegi üteme sem képes ellensúlyozni a veszteségeket: havonta körülbelül 90–100 páncélos készül, ezek 90 százaléka felújított jármű. Az új, modern T–90M modellekből mindössze néhány tucat kerül ki a gyárakból. A rosszabb állapotú tankok felújítása azonban sokkal több időt és munkaerőt igényel, így a termelés könnyen lelassulhat.
Mindez arra kényszerítheti Moszkvát, hogy egyre inkább a gyalogsági támadásokra támaszkodjon a páncélos hadműveletek helyett. Ez a tendencia már most is jól látható: az utóbbi hónapok frontjelentéseiben egyre kevesebb szó esik tankos rohamokról, helyettük mély lövészárokrendszerek, drónokkal felügyelt „senki földjei” és gyalogsági ostromok jellemzik a harcokat.
Source: