Aki azt gondolta, hogy az elefántok üldözése újkeletű hóbort, az óriásit téved: talán már génjeinkben is ott van az aljas szándék?
Megdöbbentő régészeti felfedezés látott napvilágot a Daily Star beszámolója szerint. Európai őseink 400 ezer évvel ezelőtt nemcsak hogy vadásztak az elefántokra, de csontjaikból eszközöket is készítettek – derül ki egy friss kutatásból, amely az ősi túlélési stratégiák eddig kevésbé ismert arcát mutatja be.
Az elefántok húsát és csontját is felhasználták
A vizsgálatok során több lelőhelyet is feltártak Közép-Olaszországban, ahol egyértelmű nyomokat találtak arra, hogy őseink rendszeresen levágták az óriási állatokat, melyeknek húsát és csontjait is hasznosították. „Tanulmányunkból kiderül, hogy a mai Róma környékén élő embercsoportok már 400 ezer évvel ezelőtt képesek voltak egy olyan rendkívüli erőforrást kiaknázni, mint az elefánt. Nemcsak élelemként hasznosították, hanem a csontjaikból szerszámot készítettek” – számolt be róla Dr. Beniamino Mecozzi, a Sapienza Egyetem kutatója.
És ez a felfedezés nemcsak az ember-állat viszony korabeli jellegét mutatja be, hanem megismerhető belőle az is, hogy milyen komplex módon alakultak a korai túlélési stratégiák. „Az események rekonstruálásával életre kelthetjük az ősi, mára eltűnt világokat, és feltárhatjuk, hogy hogyan léptek egykor kölcsönhatásba egymással az emberek, az állatok és az ökoszisztéma” – húzta alá a szakember.
Jól kimutatható az emberi beavatkozás
A szakértők a Casal Lumbroso nevű lelőhelyen – Róma északnyugati részén – tárták fel az egyik legjelentősebb leletet: több mint 300 különálló csontdarabot egyetlen elefántból, amelyek több mint 500 kőeszköz társaságában kerültek elő. A csontokat vizsgálva a kutatók egyértelműen azonosították a friss töréseket, amelyek röviddel az állat halála után keletkeztek. Továbbá tompa ütés nyomai is felfedezhetőek – ezek valószínűleg a hús feldolgozása során keletkeztek.
Sőt, a kutatás során kiderült, hogy néhány elefántcsontot az emberek maguk alakítottak át nagyobb, strapabíró szerszámokká. Szinte biztosra vehető, hogy ezek nem pusztán véletlenszerű törések, hanem tudatos formázás nyomait viselik.
Egyre jobban megismerjük őseink világát
És ráadásul mindez nem egyedi eset. „A lelőhely jellemzői megegyeznek több más közép-olaszországi helyszínnel, ahol szintén találtak feldarabolt elefántcsontokat és apró kőszerszámokat. Ez a minta azt sugallja, hogy egy következetesen alkalmazott stratégiával állunk szemben, mely a középső pleisztocén enyhe éghajlati periódusaiban volt jellemző őseinkre” – fogalmazott Mecozzi.
A szakértők szerint az új felfedezés megerősíti, hogy Közép-Olaszország kulcsfontosságú térség lehet a korai emberi életmód kutatásában, valamint a korszak túlélési stratégiáinak megismerésében. Az őskor pedig még mindig számtalan kérdést rejt magában, és nem tudhatjuk, hogy miről fognak még árulkodni a sok százezer éve a föld alatt pihenő csontok.
Ez is érdekelhet:
Kiemelt kép: Pixabay
Source: