Magyarország friss Nemzeti Energia- és Klímatervének tervezete több ponton eltér attól a narratívától, amit eddig a kormány az orosz energiahordozók importjáról képviselt.
Az elmúlt években a kormányzati kommunikáció az orosz energiaimportot adottságnak és a „rezsicsökkentés garanciájának” tekintette, most viszont a minisztérium hivatalos anyaga már kockázatként említi a függőséget, amelyet csökkenteni szükséges.
Az Economix vette észre először az Energiaügyi Minisztérium aktualizált Nemzeti Energia- és Klímatervét, amely részletesen kitér arra is, hogy Magyarország energiaellátását továbbra is rendkívül magas orosz importfüggőség jellemzi, különösen a kőolaj, a földgáz és a nukleáris fűtőanyagok terén. 2021-ben mindkét fő energiahordozó esetében 80 százalék feletti volt az importarány, ami Európában is kiemelkedően magas értéknek számított.
A dokumentum szerint „a jelenlegi orosz–ukrán háborús helyzet” rávilágított arra, hogy az importfüggőségből eredő kockázatokat szélesebb eszköztárral kell kezelni, mert a korábbi ellátási modellek már nem nyújtanak biztonságot.
„Nemcsak Magyarország, de a régió érdeke is”
A minisztériumi anyag szokatlanul egyértelmű mondatokat tartalmaz. Az egyik részlet így fogalmaz:
„Az ország regionális kőolajtermék-ellátási funkciója miatt az importfüggőségből eredő kockázatok kezelése, a kőolajellátás diverzifikálása, ezáltal a domináns beszállítónak – jelenleg az orosz partnernek – való kitettségből fakadó kockázat kivédése nemcsak Magyarország, de a régió érdeke is.”
Ez a mondat akár egy uniós energiastratégiából is származhatna, mégis a magyar kormány hivatalos dokumentumában szerepel. Az elmúlt években a kormányzati kommunikáció máshova helyezte a hangsúlyt az orosz energiaimport kapcsán. Szijjártó Péter még idén ősszel is arról beszélt, hogy az orosz energiahordozók nélkül Magyarország ellátásbiztonsága „megsemmisülne”.
A külügyminiszter a napokban pedig jelezte, hogy a kormány minden politikai és jogi eszközt felhasznál az orosz energiaimport betiltását célzó új uniós javaslat megakadályozására. Szijjártó Péter szerint az Európai Bizottság „nem érti, milyen következményei lennének” az intézkedésnek olyan országokra, mint Magyarország vagy Szlovákia, és a csomag „megölné az energiaellátás biztonságát”.
Ezzel szemben a minisztérium azt írja le, hogy a függőség csökkentése nem politikai, hanem stratégiai kérdés.
Az orosz energia továbbra is maradna, de már kockázatként
Miközben az Európai Unió a teljes orosz gáz- és olajimport 2028-ig történő kivezetésére készül, az Energiaügyi Minisztérium friss tervezete ennél óvatosabb ütemezést vázol fel. A dokumentum szerint 2030-ra a földgáz importkitettségét 80, a kőolajét 85 százalékra csökkentené az ország – vagyis nem a teljes leállás, hanem a részleges és fokozatos leválás szerepel benne, ami viszont időben és szemléletében is összhangban van a kormány eddigi politikai kommunikációjával.
A tervezet a fogyasztás csökkentését, az energiahatékonyság javítását és a források diverzifikálását nevezi meg fő eszközként, vagyis azt, hogy Magyarország ne kizárólag Oroszországból szerezze be az energiát.
A szöveg tehát nem szakít a kormány energiapolitikájával, de megfogalmazásában meglepően igazodik az uniós irányvonalhoz az orosz energiákkal kapcsolatban. Az igazi újdonság, hogy a dokumentum már kockázatként nevezi meg az orosz importfüggést – ez a megfogalmazás korábban nem igazán jelent meg hivatalos kormányzati anyagban, és egyértelmű jelzés arra, hogy a politikai retorika mögött lassan szemléletváltás is körvonalazódik.
Új magyar energiapolitika?
A tervezet kétségtelenül más megközelítést tükröz, mint amit az utóbbi években hallhattunk, de a gyakorlati megvalósításról egyelőre kevés konkrétum derül ki. A kormány mintha egyszerre próbálná megőrizni az orosz kapcsolatokat és eleget tenni az uniós elvárásoknak. A dokumentum tehát inkább finom irányváltás, mint éles szakítás: a megváltozott geopolitikai helyzethez igazodó alkalmazkodás, nem pedig tudatos függetlenedési stratégia.
Forrás: