A beszélgetés Szijjártó Péter közbenjárásával jött létre, az orosz külügyminiszter, Szergej Lavrov pedig az ukrajnai háborúról, Magyarországról és Finnországról is kifejtette álláspontját.
Egy tréfás megjegyzésből lett találkozó
Az ötlet szeptemberben merült fel, amikor az Ultrahang műsorvezetője, Cs. Király Tamás New Yorkból kérdezte Szijjártó Pétert az ENSZ-közgyűlésről. A beszélgetés végén tréfásan megkérdezte: „Nem tudsz intézni egy Lavrov-interjút?” A miniszter akkor annyit válaszolt: „Megkérdezem.”
A félkomoly párbeszéd akkor még puszta poénnak tűnt, de a miniszter néhány héttel később tényleg közbenjárt orosz kollégájánál. Az Ultrahang stábját nem sokkal később értesítették, hogy Szergej Lavrov igent mondott az interjúra, és a csatorna megkezdheti a technikai egyeztetéseket az orosz külüggyel. Egy hónappal később a csatorna már Moszkvában forgatott.
Saját pénzből utaztak Moszkvába
Az Ultrahang közleménye szerint az utazáshoz nem kaptak sem magyar, sem orosz állami támogatást. A repülőjegyet, a vízumot és a szállást is saját zsebből fizették.
„Mivel a Google jól fizet a nézettség után, és nekünk elég jó a nézettségünk, nincs okunk panaszra” – írta Cs. Király.
A stáb Bécsből, isztambuli átszállással jutott el Moszkvába, és egy bérelt apartmanban szállt meg. A moszkvai repülőtéren másfél órán át tartották őket az ellenőrzésen, mielőtt beengedték volna az országba.
Lavrov: nem Moszkva, hanem Kijev sértette meg a Budapesti Memorandumot
A közel egyórás interjúban Lavrov hosszan beszélt Ukrajnáról, a Budapesti Memorandumról és a nyugati országok szerepéről. A külügyminiszter szerint nem Oroszország, hanem Ukrajna szegte meg az 1994-es megállapodást, mert – állítása szerint – Kijev nem tartja tiszteletben a kisebbségi jogokat. A dokumentumot úgy értelmezte, hogy az aláírók csupán nukleáris támadás ellen vállaltak garanciát, nem pedig a területi integritás megőrzésére.
A Budapesti Memorandum viszont az 1975-ös Helsinki Záróokmányban lefektetett elvekkel összhangban a szuverenitás és a határok tiszteletben tartását is rögzíti; Lavrov ezt az aspektust nem említette.
Lavrov szerint Oroszországot „nem a területek, hanem az emberek” érdeklik, és azt állította, hogy az orosz csapatokat örömmel fogadják az általuk elfoglalt ukrajnai területeken. A külügyminiszter „történelmi orosz területként” hivatkozott a Krímre és a megszállt megyékre, sőt kijelentette, hogy újabb ukrán térségek elfoglalása is „szükségszerű”, amíg Kijevben – szavai szerint – „a náci rezsim” van hatalmon.
A HVG szemléje szerint az interjú egyik legérdekesebb pillanata az volt, amikor Lavrov Zbigniew Brzezinski egykori amerikai nemzetbiztonsági tanácsadót idézte:
„Oroszország Ukrajnával nagyhatalom, Ukrajna nélkül pedig csak egy regionális hatalom.”
A kijelentés – írja a lap – arra utalhatott, hogy Moszkva Ukrajna ellenőrzését stratégiai célként kezeli, mert ez Oroszország számára Ukrajna a nagyhatalmi státusz egyik feltétele lehet.
Magyarországról elismerően, Finnországról bírálattal beszélt
A beszélgetés végén Lavrov Magyarországot a „józan hangú” országok közé sorolta az Európai Unióban. Azt mondta, Moszkva és Budapest kapcsolata továbbra is kiegyensúlyozott, és szerinte nem szabad hagyni, hogy „érzelmi alapú viták” vagy külső nyomás rontsák meg a viszonyt. A külügyminiszter felidézte, hogy Vlagyimir Putyin 2006-ban koszorút helyezett el az 1956-os forradalom áldozatainak emlékművén, és – szavai szerint – ez is annak jele, hogy Oroszország tisztelettel tekint a magyar történelemre.
Finnországgal kapcsolatban viszont élesen fogalmazott. Lavrov hibának nevezte Helsinki NATO-csatlakozását, és azt állította, hogy az országban „újraéledt a második világháborús nosztalgia”, amikor – megfogalmazásában – a finnek „a nácikkal harcoltak együtt a Szovjetunió ellen”. A külügyminiszter szerint ezzel Finnország elveszítette semlegességét, és feleslegesen vált Moszkva szemében katonai ellenféllé.
Komoly kritika a kormánypárti újságíróval szemben.
Az interjú erős kririkát váltott ki a magyar sajtóban és a külpolitikai szakértők körében. Többen úgy vélték, hogy a beszélgetés felkészületlenül zajlott, és túlságosan teret engedett Lavrovnak, aki gyakorlatilag irányította a beszélgetést anélkül, hogy valódi kérdésekkel szembesítették volna.
Rácz András külpolitikai elemző tízpontos kritikát tett közzé, amelyben „amatőrizmus és másodlagos szégyen” keverékének nevezte az interjút. Fő kritikái közé közé tartozott az újságíró gyenge angoltudása, ami több félreértéshez is vezetett.
Olyan szinten nem tud angolul, hogy amikor azt kérdezi Lavrovról, hogy Alaszkában miért viselt CCCP-s pulóvert, akkor “you wore” (Ön viselt) helyett “you were”-t mond, ami azt jelenti, hogy Ön egy pulóver volt.
Rácz azt is kiemelte, hogy nem történt érdemi visszakérdezés Lavrov vitatható vagy történelmileg pontatlan állításaira – különösen a Budapesti Memorandum és az ukrajnai háború kapcsán.
Cs. Király azt sem veszi észre, hogy Lavrov a vége felé konkrétan, tényszerűen az arcába hazudik a Budapest Memorandum kapcsán. Lavrov azt állítja, hogy a memorandum csak arról szólt, hogy a részes államok nem használnak nukleáris (!) fegyvert Ukrajna ellen – miközben a szövegben valójában explicit módon benne van, hogy bármiféle fegyveres támadástól tartózkodnak, és elismerik Ukrajna szuverenitását és területi integritását. Cs. Király nyilvánvalóan nem olvasta a Budapest Memorandumot, máskülönben egy ekkora hazugság még neki is feltűnt volna.
A külpolitikai szakértő emellett a diplomáciai alapvetések hiányát is kifogásolta (például az öltözet és a professzionális hangnem tekintetében), és felhívta a figyelmet arra, hogy az interjú során elmaradtak a nyilvánvaló ellenvetések.
Példaként említette, hogy a műsorvezető nem reagált arra sem, amikor Lavrov ismételten „náci rezsimként” hivatkozott az ukrán kormányra, pedig az ország vezetésének összetétele önmagában is cáfolja ezt az állítást. Összegezve az elemző szerint a beszélgetés újságírói és diplomáciai szempontból is kínos volt.
Orosz szempontból az a probléma, hogy hogy a Szijjártó protezsáltjaként Lavrovhoz bejutó Cs.Király a bődületes amatőrizmusával Lavrovot is megalázta valójában… hiszen de facto az történt, hogy az orosz külügyminiszter majdnem egy teljes órán keresztül beszélt valakivel, akinek láthatóan a leghalványabb fogalma sem volt arról, hogy hol van és mit is kéne csinálnia… ez pedig durva sértés.
A teljes interjú itt érhető el:
Forrás: