Kísértetház az ókorban: már a rómaiak is hittek a szellemekben?

Több szöveges forrás árulkodik arról, hogy már az ókori Róma lakói is rettegtek a láncaikat csörgető szellemektől és a kísértetjárta házaktól.

Az október-novemberi időszakban az emberek fantáziáját a szokásosnál is jobban megmozgatja a természetfeletti. A hosszú őszi estéken nem ritka, hogy egy könyv vagy akár horrorfilm képében előkerülnek a jól ismert kísértethistóriák, ám érdekes lehet belegondolni, hogy már hosszú évszázadokkal ezelőtt, az ókori rómaiak számára sem voltak ismeretlenek az ilyen típusú történetek.

Több történet is fennmaradt

A különféle kísértettörténetek rengeteg olyan szöveges forrásban előkerülnek, melyek főként az időszámításunk utáni első századok termékei, írja a National Geographic. Plütarkhosz, a görög-római életrajzíró például egyik művében szót ejt egy régi, elhagyatott görög fürdőről, melynek közelében a helyiek gyakran láttak furcsa alakokat, s bizonyos esetben sikolyok és kiáltások szűrődtek ki a falai közül.

Nem ő viszont az egyetlen, aki ilyesmit említ írásaiban. Ifjabb Plinius, aki az 1-2. század egyik legmeghatározóbb írója és államférfije, tekintélyes mennyiségű levélgyűjteményt hagyott az utókorra. Ezek közül egyik barátjának, Sura szenátornak címzett soraiban három olyan történetet is említ, mely sokat elárulhat arról, hogyan is viszonyult a kor embere a természetfelettihez.

Egyik beszámolójában például felidézi, hogy amikor hosszabb ideig szállást biztosított két férfinak, éjszakánként többször is arra lettek figyelmesek, hogy valaki levágott egy-egy tincset a hajukból, s furcsa alakokat véltek látni a sötétben.

kísértetház antikvitás
Fotó: depositphotos.com

Ókori kísértetházak

A kísértetház, ami oly sok modern horrorsztori központi motívuma, nemcsak Plütarkhosznál, de Plinius levelében is előkerül. Arról számol be ugyanis, hogy egy athéni ház lakóit egy titokzatos fantom tartotta rettegésben, testén hatalmas, hangosan csörgő láncokkal.

A szellem hosszú időre elűzte az itt és a környéken élőket, ám egy filozófus, aki kételkedett az eset valószerűségében, beköltözött az épületbe és egy éjjel, amikor lámpafénynél dolgozott, megjelent előtte a szellem, elűzve a kétségeit.

Daniel Odger történész szerint ez a történet, s maga a kísértetházak jelensége egészen az ókori görög folklórban gyökerezik, a rómaiak sok máshoz hasonlóan innen vették át, s egészen máig része a kultúránknak.

Az első fennmaradt kísértetházról szóló történet Plautus Mostellaria című komédiája i.e. 200 környékéről, melyben egy rabszolga azt hazudja urának, aki hosszú útról tér haza, hogy távollétében otthona kísértetjárta lett. Viszont ez a mű is egy i.e. 3-4. századi elveszett komédián alapul, így a szellemek által rettegésben tartott emberek történetei egészen itt gyökereznek.

A temetkezési szokások fontossága

Debbie Felton, az UMass Amherst kutatója szerint a görög-római kísértethistóriákat összekapcsolja, hogy a halottak nem hagyományok szerinti eltemetése az, amiért a szellemek visszatérnek kísérteni. Plinius levelében a filozófust a szellem elvezette arra a helyre, ahol maradványait elföldelték, és egy megfelelő temetési szertartás után a rémalak nem tért vissza többé.

A hiedelem szerint ráadásul ha valaki segít egy szellemen, akkor gyakran jutalomban részesül. A híres író és filozófus, Cicero beszámol egy esetről, amikor egy költő eltemetett egy férfi holttestét, akinek szelleme később óva intette attól, hogy hajóra szálljon, ezzel pedig megmentette az életét, hiszen az említett hajó elsüllyedt.

Akadnak olyan beszámolók is, miszerint Julius Caesar előtt is megjelent a kísértet, amikor átlépte a Rubikont, de Plinius levelében is szerepel egy történet, melyben egy szellem megjövendöli egy férfinak, hogy politikai karrier vár rá, ám figyelmezteti közelgő halálára is.

kísértetház antikvitás
Fotó: depositphotos.com

Hittek a rómaiak a szellemekben?

Az ókori Rómában a kísértetek létezése mindezek ellenére olyannyira bizonyult elfogadottnak, mint napjainkban. Ezt leginkább az bizonyítja, hogy a fennmaradt históriák nagy része komédia, mely tükrözi, hogy a korabeli társadalomban – a mai horrorfilmekhez vagy regényekhez hasonlóan – leginkább szórakoztató céllal születtek ezek a történetek, s így valószínűleg Plinius is csak egy csúnya tréfa és megtévesztés áldozatává vált. Vagy mégsem?

Ez is érdekelhet:

Forrás:

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük