Az egyre nagyobb figyelmet kapó napkitörések elképesztő veszélyt jelentenek a földi létre, ám számos kérdés vár még válaszra.
Az elmúlt évek során egyre többet hallani a naptevékenységek jelentette veszélyről, melyek ugyan egy csillag működésében, életciklusában teljesen természetesek, egy intenzívebb napkitörés már hordozhat magában olyan kockázatokat, melyek komoly hatást gyakorolhatnak társadalmunk működésére.
Ugyanakkor egyáltalán nem példátlan, hogy egy-egy komolyabb napkitörés zavart okozott az emberek mindennapjaiban. A Georgetown University történésze, Dagomar Degroot a The Conversation cikkében fejti ki álláspontját, miszerint az eddigi eseteket megvizsgálva képet kaphatunk arról, mennyire kell tartanunk egy esetleges napkitörés katasztrofális hatásaitól.
Miért veszélyesek a napkitörések?
A Napot alkotó plazma folyamatosan kavarog, s mivel az anyag vezeti az elektromosságot, a belső feszültség hatására időnként a felszínen kívülre lökődik. A veszélyt jól érzékelteti, hogy egy-egy komolyabb kitörés akár milliónyi hidrogénbomba erejével is felérhet.
Ha a Föld a kilökődött anyag útjába kerül, bolygónk mágneses mezeje optimális esetben elhárítja azt, megelőzve ezzel a pusztító mágneses viharok kialakulását. Az északi és déli sarknál viszont ezek a töltött részecskék kis mértékben ugyan, de gyakran behatolnak a felső légkörbe, ezzel előidézve a híres sarki fény rendkívül látványos jelenségét.
Egy intenzívebb napvihar következtében bolygónk mágneses terében intenzív zavarok állhatnak be. A plazma kilökődését kísérő rádiókitörések, illetve a légkörünkbe behatoló magas szintű protonáramlás a rádiós és műholdas kommunikációs eszközök, valamint az informatikai rendszerek működését is ellehetetlenítené, az ózonréteg pedig olyannyira sérülne, hogy számos káros sugárzás mértéke haladná meg az életveszélyes szintet.
A Carrington-esemény ma is mérföldkőnek számít
Korábban sem volt viszont mindig akkora szerencséje az emberiségnek, hogy egy-egy napviharnak ne legyenek komoly következményei. Az 1859-es Carrington-esemény sokak számára ismert lehet, mint az első olyan eset, amikor egy napkitörés kihatással volt a technológiai rendszerekre.
Két fiatal csillagász, Richard Carrington és Richard Hodgson első emberekként láthattak napkitörést,18 órával később pedig egészen az Egyenlítőig vörös fények jelentek meg az égbolton világszerte, az ekkor pedig még frissen kiépült távíróvonalak Európa- és Amerika-szerte meghibásodtak.
Ekkor kezdte el a tudósokat egyre inkább foglalkoztatni a Nap életciklusa, s egyúttal a napviharoktól való félelem is fokozatosan erősebbé vált.
Világháborút is okozhatott volna egy napvihar
A hidegháború korszakában ugyanakkor a korábbiaknál is szükségesebbé vált a napviharok folyamatos monitorozása, hiszen az atomfegyverek korában egyetlen gombnyomás elegendő lehetett volna az apokalipszishez.
1967 májusában egy újabb hatalmas napvihar következtében számos amerikai rádióállomás működése állt le teljesen. Az Egyesült Államok vezetését ugyan értesítették a kutatók egy várható napkitörésről, a radarok és a kommunikációs rendszerek teljes leállása miatt meg voltak róla győződve, hogy a szovjetek indítottak ellenük támadást.
Szinte az utolsó pillanatban kutatási eredményekkel sikerült meggyőzni a katonai vezetőket, ezzel elkerülve az atomkatasztrófát, ezzel pedig még inkább a figyelem középpontjába kerültek a Nap működéséhez kapcsolódó vizsgálatok.
Sokkal pusztítóbb kitörések is jöhetnek
2012-ben egy japán kutatócsoport nyolcadik századi fák gyűrűjének vizsgálatakor állapította meg, hogy a Carrington-eseménynél sokszorosan pusztítóbb napviharok is előfordulhatnak. Emellett arra is fény derült, hogy a Naphoz hasonló csillagok nagyjából százévente az eddig megfigyelt esetektől akár tízezerszer erősebb kitöréseket is produkálhatnak, ám csillagunk esetében – főként annak lassú forgása miatt – ritkábban kell, hogy bekövetkezzenek.
Túl sok még a kérdés
Mivel ma már elképzelhetetlenül szoros a kapcsolatunk a technológiával, számos fontos kérdés nem tisztázott még. Nem tudjuk, hogy pontosan mennyire tenné tönkre az elektromos hálózatokat, milyen gyorsan lehetne ezeket helyrehozni, és tudnánk-e alkalmazkodni mindehhez. Ugyan ott a lehetősége annak is, hogy megfelelő felkészüléssel elkerülhetőek a katasztrofális következmények, ehhez viszont elengedhetetlen a napjelenségek folyamatos monitorozása.
Ez is érdekes lehet:
- Az egyre brutálisabb napkitörések tönkretehetik az egészségünket
- Ennyi időnk lenne, mielőtt egy napkitörés elpusztítja a Földet
Forrás: