A magyar dolgozók évente a harmadik legtöbb munkaórát teljesítik az EU-ban, miközben a bérek és a szabadidő továbbra is az uniós átlag alatt vannak.
Több munkaóra, kevesebb pihenő
Az Eurofound 2024-es jelentése szerint a magyar munkavállalók évente átlagosan 1 832 órát dolgoznak, ezzel az észt (1 848) és a szlovák (1 840) dolgozók után a harmadik legtöbbet az Európai Unióban.
Az uniós átlag 1 722 óra, vagyis egy magyar munkavállaló több mint száz órával dolgozik többet évente, mint egy nyugat-európai kollégája – nagyjából két és fél hétnyi munkanapnyi különbségről van szó.
A lista végén a franciák állnak, ahol a kollektív szerződéseknek és a 35 órás munkahétnek köszönhetően az éves munkaidő mindössze 1 575 óra. Őket a dánok és a németek előzik meg, akik szintén kevesebb mint 1 700 órát töltenek munkával évente.
Munkaidő és túlóra a kelet-európai országokban
A kelet-európai országokban a kollektív bértárgyalások kevéssé befolyásolják a munkaidőt, sok helyen a törvényi maximum, azaz heti 40–48 óra számít a tényleges normának. A rugalmas vagy részmunkaidős foglalkoztatás ritka, és sok ágazatban a túlóra a mindennapok része. A dolgozók gyakran nem önszántukból maradnak tovább: a plusz fizetésre, a szoros határidőkre és a kevés munkaerőre hivatkozva gyakran nem marad más választásuk, mint hosszabb ideig dolgozni.
A munkavállalói jogokban is jelentős eltérések mutatkoznak az unióban. Míg például Franciaországban vagy Németországban 25–30 nap fizetett szabadság jár, addig Magyarországon a törvényi minimum 20 nap, amihez csak életkor alapján járhat némi plusz. Ez a különbség nemcsak a pihenésre jutó időt rövidíti le, hanem hosszú távon a munka–magánélet egyensúlyát is gyengíti.
A magyar munkakultúra ára
A hosszabb munkaidő azonban nem feltétlenül jelent nagyobb jólétet. Magyarországon sok munkavállaló úgy érzi, hogy hiába dolgozik rengeteget, a fizetése nem tükrözi az erőfeszítéseit. A túlórák és a hétvégi műszakok sok helyen nem választás kérdései, hanem a megélhetés feltételei. Ez a mindennapi tapasztalat különösen erősen jelenik meg az ipari és a szolgáltatói szektorban, ahol a munkaerőhiány miatt gyakran a dolgozók viselik a rendszer gyengeségeinek terhét.
Miközben Nyugat-Európában egyre több szó esik a munka és a magánélet egyensúlyáról, Magyarországon erről alig folyik párbeszéd, és sokkal szorosabb munkakultúra alakult ki.
A Randstad Workmonitor 2024-es kutatása szerint Magyarországon a munkavállalók 93 %-a számára éppolyan fontos a munka–magánélet egyensúlya, mint a fizetés, és 83% pedig a rugalmas munkaidőt is elvárja.
Ehhez képest a munkahelyi körülményekben nem látszik érdemi javulás, és a hosszabb távú következmények is egyre érzékelhetőbbek. A fáradtság, a kiégés és az elvándorlás mind annak a jelei, hogy a rendszer nem a munkavállalók jólétére, hanem a folyamatos teljesítménykényszerre épül.
A kinyújtott munkaidő kevesebb pihenést jelent, miközben a fizetések szintje továbbra sem tükrözi a befektetett munkát. Az Eurostat adatai szerint Magyarországon az átlagos óránkénti munkaerő-költség 2024-ben 14,1 euró volt, míg az EU-átlag 33,5 euró.
A magyar dolgozók tehát átlagosan többet dolgoznak, de keresetük még mindig jóval az uniós átlag alatt marad.
Forrás: