A 20. század közepére a tudósok már pontosan tudták, hogy a Föld forgása fokozatosan lassul. 1972 pedig az elmúlt két évezred leghosszabb évévé vált azáltal, hogy ekkor alkalmazták először a szökőmásodperceket, hogy az atomórák és a bolygó ritmusa összhangban maradjon.
Ugyan hajlamosak lehetünk azt gondolni, hogy a négyévente esedékes szökőéveket leszámítva egy év mindig ugyanannyi ideig tart, a valóságban az idő nem ennyire szabályosan telik. A Föld forgása ugyanis közel sem egyenletes, az óráink pedig csak próbálják tartani vele a lépést. Volt viszont egy év, amikor a kettő közti különbség különösen látványossá vált, s végül a modern történelem leghosszabb éveként került be a köztudatba, írja az IFLScience.
Eseménydús év, fontos mérföldkövek
1972 alapvetően sem szűkölködött a sorsfordító eseményekben. Az Egyesült Államokban Richard Nixon elnöksége épp összeomlani látszott a Watergate-botrány súlya alatt, Észak-Írországot a hírhedt „véres vasárnap” eseményei rázták meg, a mozikban pedig bemutatták A keresztapát, amely egy új korszakot nyitott a filmművészetben.
Ugyanebben az évben járt utoljára ember a Holdon: Eugene Cernan, az Apollo–17 parancsnoka 1972 decemberében tette meg az utolsó emberi lépéseket az égitest felszínén.
Nem a történések sűrűsége miatt vált viszont 1972 az elmúlt két évezred leghosszabb évévé. A Föld forgása ugyanis kissé lelassult, és ez azt jelentette, hogy az emberiség által mért idő – az atomidő – és a Föld forgása között apró, ám annál jelentősebb eltérés keletkezett, s ezt kellett valahogyan kiküszöbölni.
A szökőmásodperc születése
A 20. század közepére a tudósok már rég felismerték, hogy a Föld forgása nem tökéletesen egyenletes. Az atomórák, amelyek az időt a céziumatomok rezgései alapján mérik, akár évmilliókig pontosak maradhatnának – de a Földről már ugyanez nem mondható el. Az óceánok mozgása, a légkör, a jégtakarók és a lemezmozgások ugyanis mind-mind befolyásolják a forgását.
Ez a különbség kezdetben elhanyagolhatónak tűnt, de az 1960-as évekre már nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Az atomidő és a csillagászati idő közti eltérés ugyan továbbra is kicsi volt, de veszélyeztette a pontos időmérésre épülő rendszereket – a navigációt, a nemzetközi kommunikációt, sőt a pénzügyi tranzakciókat is.
Ekkor született meg a döntés: időről időre hozzá kell adni egy extra másodpercet a koordinált világidőhöz (UTC), hogy a két rendszer összhangban maradjon. Így született meg a szökőmásodperc fogalma.
A leghosszabb év?
1972 júniusában a világ tudományos közössége először élesben is alkalmazta ezt a megoldást. A világidőhöz egy másodpercet adtak hozzá június 30-án – majd az év végén, december 31-én még egyet. Így lett 1972 a történelem egyedüli éve, amely két külön szökőmásodperccel is hosszabbá vált.
Az elmúlt 50 évben ugyan mintegy harminc szökőmásodpercet adtak hozzá a koordinált világidőhöz, de kettőt egyszerre soha többé, az 1972-es év így máig megőrizte különleges státuszát.
A valaha volt leghosszabb év címének birtokosa azonban ennek ellenére is Kr.e. 46, amikor Julius Caesar a csillagászai tanácsára 445 naposra hosszabbította meg az évet, hogy a római naptárat újra összhangba hozza a napévvel.
Mi történik, ha gyorsul a Föld forgása?
A legújabb megfigyelések szerint ugyanakkor az elmúlt 5 évben ismét komolyabb változás következett be a Föld forgásában, ám ezúttal gyorsulni kezdett. Ez akár azt is jelentheti, hogy a jövőben „negatív szökőmásodpercre” lehet szükség – vagyis egy másodpercet el kell majd venni az időből, nem pedig hozzáadni.
A kutatók szerint ugyanakkor egy ilyen lépés következményei kiszámíthatatlanok, hiszen a szökőmásodpercek beiktatása is sok esetben bonyolult és körülményes, ez esetben pedig egy eddig példátlan beavatkozásról lenne szó.
Judah Levine, az Amerikai Szabványügyi és Technológiai Intézet (NIST) munkatársa szerint a következő évtizedben csupán 30% a valószínűsége, hogy indokolt legyen elvenni egy másodpercet a világidőből.
Leginkább azzal indokolja ezt, hogy a globális felmelegedéssel a sarki jégsapkák olvadása, valamint a tengerek és óceánok vízszintjének emelkedése hosszú távon lassítani fogja a Föld forgását, ezáltal pedig ellensúlyozza majd a jelenleg tapasztalható gyorsulást, tehát pusztán átmeneti jelenségről van szó.
Ez is érdekes lehet:
Forrás: