A jeruzsálemi Szent Sír-templom alatt végzett ásatások során olasz kutatók 2000 éves olajfák és szőlőtőkék maradványaira bukkantak, amelyek meglepő pontossággal igazolják János evangéliumának kertre vonatkozó leírását. A felfedezés új megvilágításba helyezheti eddigi tudásunkat Jézus sírjáról.
Olasz régészek rendkívüli felfedezést tettek a jeruzsálemi Szent Sír-templom padlózata alatt végzett ásatás során. A templom alatt húzódó vaskori kőfejtő feltárása ugyanis többek között 2000 éves olajfák és szőlőtőkék maradványait hozta felszínre, ezek pedig meglepően jól illeszkednek János evangéliumának leírásához, amely a kereszthalál helye mellett egy kertről is beszámol, írja a Popular Mechanics.
Csak pár éve engedélyezték a kutatásokat
A keresztény hagyomány szerint a Szent Sír-templom magában foglalja mind a Golgotát, a kereszthalál helyét, mind pedig Jézus sírját, ahová a keresztre feszítést követően helyezték, így természetes, hogy évszázadok óta zarándokok milliói látogatnak ide.
Az állandó zsúfoltság miatt ugyan sokáig elég nehézkesnek bizonyult bármilyen komolyabb régészeti kutatásba kezdeni, és a templomot felügyelő három egyházi közösség – az ortodox patriarchátus, a ferencesek Szentföldi Kusztódiája és az örmény patriarchátus – közötti évtizedes nézeteltérések sem könnyítették meg az archeológusok munkáját.
A fordulat 2019-ben következett be, amikor a felek végre megállapodtak a 19. századi padlózat felújításáról, a munkálatokkal párhuzamosan pedig engedélyezték a padló alatti régészeti feltárást is, amelyet a római La Sapienza Egyetem szakemberei végeztek.
A szőlőskert lehet a kulcs
A feltárást vezető Francesca Romana Stasolla és csapata a 19. századi épület alatt egy vaskori (Kr. e. 1200–586) kőfejtőt tártak fel, amely Jézus korában temetkezési helyként működött, több sziklába vájt sírt is azonosítottak.
A legmeglepőbb felfedezés azonban nem a kőfejtőhöz kapcsolódik, hanem a későbbi használathoz, a régészeti rétegek tanúsága szerint ugyanis a területet a kőfejtést követően mezőgazdasági célokra használták. Alacsony kőfalakat emeltek, a köztük lévő teret pedig termőfölddel töltötték fel, majd olajfákat és szőlőt telepítettek.
Az archaeobotanikai leletek közvetlenül egybecsengenek János evangéliumának talán legjelentősebb mondatával, miszerint Jézus keresztre feszítésének helyén volt egy kert. A kutatók szerint a szöveg szerzője jól ismerhette a korabeli Jeruzsálemet, és a friss eredmények rámutatnak, hogy a leírás akár szó szerint is igaz lehetett.
Bizonyítja-e a felfedezés, hogy valóban Jézus sírjáról van szó?
A kutatás vezetője óvatosan fogalmaz: elsősorban nem az a céljuk, hogy megcáfolhatatlan bizonyítékot szolgáltassanak Jézus sírjának holétéről, sokkal fontosabb ugyanis a hely történeti és vallási jelentősége.
Hangsúlyozza azt is, hogy függetlenül attól, hogy valaki hisz-e a Szent Sír történetiségében, az objektív tény, hogy nemzedékek hite és tisztelete formálta ezt a helyet.
Más helyszín is szóba jöhet
A világon akadnak más olyan helyszínek is, mely sokak szerint valóban Jézus sírja lehetett. A Bible Archaeology Report beszámolója szerint a Talpiot-családi sírt például 1980-ban tárták fel Jeruzsálem déli részén, majd a 2007-es The Lost Tomb of Jesus című dokumentumfilm tette híressé.
A sírban tíz osszáriumot találtak, köztük olyan feliratokkal, mint „Jézus, József fia”. A film készítői azt állították, hogy a sír Jézus és családja végső nyughelye lehetett. A tudósok azonban hangsúlyozták, hogy ezek a nevek rendkívül gyakoriak voltak az 1. századi zsidó társadalomban, ezért önmagukban nem bizonyítanak semmit.
A dokumentumfilm által hivatkozott DNS- és kémiai vizsgálatok sem adnak megbízható alapot a szenzációs következtetésekre. Az osszáriumok eredete például továbbra is vitatott, és több régész egyenesen kizárja, hogy a Talpiot-sírból származnának.
A kutatók azt is kiemelik, hogy Jézus galileai, szegény családból származott, akik nem használtak volna Jeruzsálemben található, drágán kialakított sziklasírt, így a Talpiot-sír nem köthető hitelesen Jézus sírjához, és valószínűleg egy 1. századi júdeai középosztálybeli család temetkezési helye lehetett.
Forrás: