Egy nemrég feltárt ősi sír a szudáni sivatag mélyén olyan több ezer éves titkokról ránthatja le a leplet, amelyre a régészek szerint nincs ismert párhuzam az afrikai történelemben. A látszólag hétköznapi temetkezési hely egy különös edényt is rejtett, ennek tartalma hozta lázba a kutatókat.
Egy elszigetelt ősi sír maradványai a szudáni Bayuda-sivatagban egészen különleges és eddig ismeretlen temetési rituáléról ránthatják le a leplet. A kutatók szerint a 4000 évvel ezelőtti temetkezés olyan szokásról árulkodik, amely a régészetben teljesen egyedülállónak számít, írja a Live Science.
A sírt még 2018-ban fedezték fel, és a tárgyi leletek alapján i. e. 2050 és 1750 közé datálható, ami azt jelenti, hogy az elhunyt a Kerma Királyság lakója lehetett, a korai núbiai civilizáció ugyanis az ókori Egyiptom szomszédságában virágzott.
Egy átlagosnak tűnő sír rendkívüli tartalommal
Az ősi sír külső megjelenésében nem volt semmi szokatlan: egy ovális földhalom fedte, benne pedig egy középkorú férfi csontváza feküdt. A feje mögött két kerámiaedényt helyeztek el, a nyakán pedig 82 kék mázas koronggyöngy volt, melyek mind gyakori leletek ebből a korszakból.
A legfontosabb lelet azonban az egyik edényben rejlett, ugyanis egy különleges keverék került elő: elszenesedett növények, fa, rovarmaradványok, állatcsontok és megkövesedett ürülék elegye.
A fa nagy része akáciából származott, a növényi maradványok között pedig főként hüvelyesek – feltehetően lencse és bab – valamint gabonafélék voltak megtalálhatóak. Ezek mellett néhány zsizsik rovar maradványait is azonosították, amelyek valószínűleg a gabonával együtt kerültek az edénybe.
A kutatók szerint mindez egy temetési lakoma maradványa lehetett. A csontok arra utalnak, hogy az ételt elfogyasztották, majd a maradék egy részét tűzbe dobták, és az így keletkezett anyagokat pedig később belehelyezték az edénybe. Érdekesség, hogy a korsón nincs égésnyom, ezért a tartalmát valószínűleg nem benne égették el – egyszerűen belehelyezték a már elszenesedett anyagokat.
A másik edényt fejjel lefelé helyezték a halott mellé, ám az teljesen üres volt.
Éghajlatváltozásról is árulkodik az ősi sír
A növényi maradványok azt is bizonyítják, hogy a térség akkoriban nedvesebb, szavannás jellegű terület volt – éles ellentétben a mai sivatagi tájjal. A kutatók szerint még egy ilyen régészeti lelőhely is fontos adatokkal szolgálhat akár napjaink éghajlati és környezeti változásainak megértéséhez is.
Egyedi temetkezés a Kerma Királyságból
Ez az első olyan kermai ősi sír, amelyben a temetési rituáléra utaló, tűzben kezelt maradványokat találtak. Hogy mi lehetett a pontos funkciója ennek a szokásnak, egyelőre nem ismert, ugyanakkor a hiányzó információk éppen arra utalhatnak, hogy a térségben az általunk feltételezettől jóval összetettebb kulturális és társadalmi rendszer alakult ki, amelynek jelenleg csak töredékét ismerjük.
A kutatók szerint a további feltárások ugyanakkor elvezethetnek olyan kulcsfonotsságú információkhoz, melyek által jobban megérthetjük az ősi Afrika temetkezési hagyományait, vagy akár kereskedelmét és kulturális hálózatait.
Forrás: