A klímaváltozás állhatott az Indus-völgyi civilizáció rejtélyes bukásának hátterében
Új kutatások szerint az Indus-völgyi civilizáció eltűnése mögött nem egy hirtelen katasztrófa, hanem sokkal inkább hosszú távú folyamatok húzódtak meg. A tudósok most egyre biztosabbnak látják, hogy a klímaváltozás döntő szerepet játszhatott az egykor virágzó távol-keleti kultúra pusztulásában.
Az Indus-völgyi civilizáció – más néven Harappa–kultúra – az emberiség hajnalának egyik legfejlettebb kultúrája volt, mely mintegy ötezer évvel ezelőtt virágzott a mai Pakisztán és India területén.
Hatalmas városai, fejlett vízgazdálkodási rendszerei, saját írásrendszere és összetett gazdasági rendszere miatt gyakran emlegetik együtt az ókori Egyiptom és Mezopotámia birodalmaival. Ám körülbelül 3.900 évvel ezelőtt a társadalom hanyatlásnak indult, majd néhány évszázadon belül végleg el is tűnt.
A kutatók régóta kutatták, milyen természeti vagy társadalmi okok vezethettek a civilizáció összeomlásához, ám mostanra úgy tűnik, közelebb kerültek egy meglepő válaszhoz: a klímaváltozás, illetve a hosszan tartó aszályok játszhattak döntő szerepet az ősi társdalom széthullásában – írja a Smithsonian Magazine.
Hosszú aszályos időszakok sújtották az Indus-völgyi civilizációt
Egy friss kutatás arra világít rá, hogy a térség négy rendkívül súlyos aszályos időszakon ment keresztül 4.400 és 3.400 évvel ezelőtt. Ez alatt az időszak alatt a csapadékmennyiség 10–20 százalékkal csökkent, miközben az átlaghőmérséklet is jelentősen megemelkedett.
A változások hosszú távú és fokozatos hatása súlyosan érinthette a mezőgazdaságot és a vízkészleteket – ezek pedig a korabeli városi civilizációk fennmaradásának alapjai voltak.
A kutatás vezetője, Hiren Solanki szerint a Harappa–civilizációt nem egyetlen katasztrofális esemény döntötte romba, hanem évszázadokon keresztül elhúzódó, ismétlődő folyami aszályok, amelyek lassan gyengítették meg a társadalom működését.
Megváltozott a térség időjárási rendszere
A kutatók időjárási adatokat, paleoklimatikus mintákat és geokémiai elemzéseket vetettek össze régészeti bizonyítékokkal. Kiderült, hogy a Kr. e. 3000 és 2475 közötti időszakban a régiót a Csendes-óceán hűvösebb fázisa miatt bőséges csapadékkal volt ellátva, de az elkövetkező évszázadokban az óceán felmelegedése miatt a monszunrendszer is teljesen átalakult.
A Kr. e. 2425 és 1400 között bekövetkező aszályok mindegyike több mint nyolcvanöt évig tartott, és volt olyan időszak, amely mintegy 164 évig sújtotta a területet.
A vízforrások apadásával a talaj kiszáradt, a mezőgazdaság összeomlott, és megkezdődött a lakosság lassú, ám folyamatos elvándorlása az élhetőbb területek felé. A harappai városok fokozatosan szétestek, a civilizáció pedig idővel teljesen széttöredezett.
A klímastressz azonban meglepően hosszan tartó folyamat volt – Liviu Giosan geotudós szerint figyelemre méltó, hogy a civilizáció a többször ismétlődő válságok ellenére is évszázadokon át fenn tudott még maradni.
Mi is az ősi civilizáció sorsára juthatunk?
Az Indus-völgyi civilizáció története azért különösen tanulságos, mert az emberiség ma is hasonló fenyegetéssel néz szembe. A modern klímaváltozás következményei ugyanis már most hatással vannak a mezőgazdaságra, a vízforrásokra és az emberi élőhelyekre egyaránt.
Sebastian Breitenbach paleoklimatológus szerint a múlt figyelmeztető példaként szolgál: ha nem vagyunk felkészülve, a természeti változások hosszú távon bármilyen fejlett társadalmat képesek térdre kényszeríteni.
Ez is érdekes lehet:
- Megdöbbentő felfedezés: 119 koponyából álló azték építményt tártak fel Mexikóban
- Rátaláltak a gízai nagy piramis titkos bejáratára – mi rejtőzhet mögötte?
Forrás: