Különös felfedezés: a gízai piramisok alatt titokzatos anomália nyomaira bukkantak a kutatók
A gízai piramisok árnyékában a sivatag ma is őriz olyan titkokat, amelyek nem a felszínen, hanem mélyen a homok alatt rejtőznek. Egy friss kutatás során régészek olyan jeleket rögzítettek, amelyek arra utalnak, hogy a világhírű építmény egyik kevéssé vizsgált része alatt eddig ismeretlen, különös kamrák húzódhatnak.
A gízai piramisok évszázadok óta a világ legismertebb és legtöbbet látogatott építményei közé tartoznak, mégis újra és újra bebizonyosodik, hogy akadnak még titkok a több ezer éves falak között.
A modern régészeti vizsgálatok ugyanis már mélyen a sivatagi homok alatt rejtőző, eddig érintetlen rétegekre is kitérnek, egy friss vizsgálat eredményei pedig most arra utalnak, hogy a piramisok alatt olyan titkos kamrák húzódhatnak, melyek alapjaiban árnyalhatják a hatalmas piramisokról eddig alkotott képet, írja a Popular Mechanics.
Modern technológia segítette a felfedezést
A régészet egyik legnagyobb előrelépése az elmúlt évtizedekben a nem invazív kutatási módszerek elterjedése volt. Ezek közé tartozik a földradar is (ground-penetrating radar vagy röviden GPR), mely radarimpulzusok segítségével képes feltérképezni a felszín alatti rétegeket anélkül, hogy az érintett területet jelentősen megbolygatnák.
Az új technológia alkalmazása korábban már számos jelentős felfedezéshez vezetett, többek között viking hajók, elveszett települések és római városok azonosításához is hozzájárult, most pedig ugyanez az eljárás irányította a kutatók figyelmét a gízai piramisok alatti anomália kérdésére.
Szokatlan formájú kamra nyomaira bukkantak
A kutatást Motoyuki Sato, a Tóhoku Egyetem professzora vezette japán–egyiptomi kutatócsoport végezte. A GPR-méréseket elektromos ellenállás-tomográfiával (ERT) egészítették ki, amely a föld alatti anyagok elektrosztatikai tulajdonságai alapján rajzol képet a rejtett építményekről.
A vizsgálatok során pedig egy kivételes jelenségre lettek figyelmesek, a piramisok nyugati részénél ugyanis egy körülbelül két méterrel a felszín alatt húzódó, mintegy tíz méter hosszú, L alakú, kamraszerű képződményt azonosítottak.
A kutatók szerint a formája túl szabályos ahhoz, hogy természetes eredetű legyen, a mérések pedig arra is utalnak, hogy a kamrákat az építése után visszatöltötték földdel, ami szintén emberi beavatkozásról árulkodik.
Egy még inkább különös jelenségre is felfigyeltek
A leginkább különös eredményekkel azonban még ennél is mélyebben, körülbelül öt és tíz méter közötti mélységben szembesültek a kutatók, ugyanis egy rendkívül magas elektromos ellenállást mutató anomáliát azonosítottak. Az ilyen jelenségeknek több lehetséges magyarázata van, de a szakemberek két fő lehetőséget emeltek ki: homok és kavics keverékét, illetve egy olyan szerkezetet, amelyben légüregek találhatók.
Utóbbi eset különösen figyelemre méltó, mivel mesterséges, zárt terek jelenlétére utalhat, ez pedig tovább erősíti a feltételezést, hogy a gízai piramisok alatti anomália nem csupán geológiai sajátosság, hanem egy eddig ismeretlen régészeti objektum jele lehet.
Mit jelent mindez a gízai piramisok szempontjából?
A gízai piramisok nyugati temetője az ókori Egyiptom egyik legfontosabb temetkezési területe volt, ahol a királyi család tagjait és magas rangú tisztviselőket helyezték örök nyugalomra. A területet elsősorban lapos tetejű sírok, az úgynevezett masztabák jellemzik, amelyek nagyjából 4500 évvel ezelőtt, a piramisokkal egy időben épültek. Az a homokos sáv azonban, ahol a gízai piramisok alatti anomália megjelent, eddig kevés figyelmet kapott, mivel nem voltak látható felszíni nyomai.
A kutatócsoport nem zárja ki, hogy amit azonosítottak, az egy mélyebben fekvő építmény bejárata lehet. Bár a jelenlegi mérések nem teszik lehetővé az anomália pontosabb elemzését, elképzelhető, hogy egy eddig feltáratlan, nagy méretű régészeti objektum – akár egy sír – rejtőzik a sivatagi homok alatt.
A gízai piramisok alatti anomália egyelőre nem jelent végleges bizonyítékot, sokkal inkább egy új kutatási irány kezdetét. A felfedezés ugyanakkor világosan mutatja, hogy még a legismertebb régészeti helyszínekkel kapcsolatos kutatások sem tekinthetők lezártnak.
Forrás: