Egy véletlen felfedezés az észak-amerikai Nagy-tavak mélyén egy olyan különleges hajóroncsra irányította a régészek figyelmet, amely nemcsak rendkívüli épségével, hanem ismeretlen múltjával is lenyűgözte a kutatókat. A több mint 300 láb mélyen fekvő Ontario-tavi hajóroncs árbocai ma is a helyükön állnak, és minden jel arra utal, hogy jóval régebbi annál, mint azt elsőre gondolnánk.
A Nagy-tavak vidéke rendkívül gazdag a különféle történelmi emlékekben, hiszen évszázadokon át létfontosságú kereskedelmi és közlekedési útvonalként funkcionált Észak-Amerikában. Időről időre azonban előkerül egy-egy felfedezés, amely nemcsak a szakértőket, hanem a szélesebb közönséget is lenyűgözi — ilyen a frissen azonosított, kivételes állapotban fennmaradt Ontario-tavi hajóroncs is, amely új kérdéseket is felvet a 19. századi hajózás történetéről, írja az All That’s Interesting.
Véletlen felfedezés az Ontario-tó mélyén
A roncs felfedezésének története egy teljesen más fókuszú kutatással indult, melynek célja a Rapid City nevű, 1917-ben elsüllyedt hajó megtalálása volt Toronto közelében. A búvárok azonban nem várt felfedezést tettek, amikor a keresés során egy másik roncsra bukkantak az Ontario-tó mélyén. Már az első megfigyelések is arra utaltak, hogy nem a Rapid Cityről van szó, hiszen a hajó ugyan kagylókkal borított, mégis annyira jó állapotban maradt fenn, hogy két árboca még ma is függőlegesen áll.
Ez a kivételes lelet azonnal kérdéseket vetett fel. A búvárok és a kutatók hamar felismerték, hogy az Ontario-tavi hajóroncs jóval régebbi lehet annál, amit eredetileg kerestek, becsléseik szerint ugyanis akár 50–100 évvel is idősebb lehet a Rapid Citynél.
Az Ontario-tavi hajóroncs állapota és jelentősége
A roncs több mint 300 láb mélységben fekszik, ez pedig kulcsszerepet játszott a megőrzésében, a nagy mélység ugyanis megvédte az emberi beavatkozásoktól, például a horgonyok és a sportbúvárok okozta károktól. Ennek köszönhetően a hajó szerkezeti elemei szinte példátlan állapotban maradtak fenn.
A szakértők szerint az Ontario-tavi hajóroncs kialakítása és technikai részletei fontos nyomokat hordoznak. A hajó hagyományos kötélzettel rendelkezik, ami arra utal, hogy építése az 1850-es évek előtti időszakra tehető, mivel a fém ilyen téren való használata csak később vált általánossá.
Bár az Ontario-tavi hajóroncs pontos kiléte továbbra is ismeretlen, történelmi kontextusa viszont jól körvonalazható. A 19. században Kanada és az Egyesült Államok között rendkívül élénk kereskedelem zajlott, amelyhez kiterjedt hajóflottára volt szükség, így számtalan hajó közlekedett a Nagy-tavakon, és ezek közül sok végzetes balesetet szenvedett.
Versenyfutás az idővel
Aggasztónak bizonyul viszont, hogy a hajóroncsot jelenleg quagga kagylók borítják, amelyek invazív fajként komoly veszélyt jelentenek a fa szerkezetekre. Ezek az élőlények fokozatosan roncsolják a hajó finom részleteit, ami jelentősen lerövidíti a kutatásra rendelkezésre álló időt. Míg normál esetben egy ilyen roncs akár még további évszázadokon keresztül is fennmaradhatott volna, a kagylóknak köszönhetően már csak maximum pár évtized áll a régészek rendelkezésére, hogy megfelelően vizsgálhassák a roncsot.
Az Ontario-tavi hajóroncs további vizsgálata így különösen sürgető, ennek megfelelően a régészek a 2026-os merülési szezonra újabb kutatásokat terveznek, melyek végre választ adhatnak arra, honnan származott a hajó, kik használták, és pontosan milyen körülmények vezettek az elsüllyedéséhez.
További, történelmi témájú cikkeinkért kattints.
Forrás: