Egy guatemalai régészeti feltárás új megvilágításba helyezi a maja birodalom történetének egyik legdrámaibb fordulópontját. Az elégetett királyi maradványok és dísztárgyak maradványai arra utalnak, hogy egy uralkodó dinasztia bukása tudatosan megszervezett, nyilvános rituáléval zárult, amely egyszerre jelezte a régi rend végét és egy új politikai korszak kezdetét is.
A maja birodalom Közép-Amerika egyik legösszetettebb és legfejlettebb őslakos civilizációja volt, amely városállamokra épülő társadalmi rendszerével és monumentális építészeti emlékeivel évszázadokon át meghatározta a térséget. A maja uralkodók hatalma szorosan összefonódott az ősök kultuszával, látványos rituáléik pedig nemcsak vallási, hanem politikai jelentőséggel is bírtak, éppen ezért egy-egy uralkodóház bukása nem csupán hatalmi váltást, hanem mély társadalmi és szimbolikus törést is jelentett a maják történetében.
A maja birodalom történetének fordulópontja
Az Antiquity folyóiratban megjelent tanulmány szerint a guatemalai Ucanal területén nemrég feltárt régészeti leletek kivételes betekintést nyújtanak abba, hogyan zajlott egy uralkodó dinasztia nyilvános felszámolása a maja birodalom késői korszakában.
A Kr. u. 733 és 881 közé datálható égési esemény nyomait a régészek egy templom-piramis közelében fedezték fel, ezek alapján pedig nem egy véletlen tűzesetről vagy temetkezési rítusról van szó, hanem egy tudatosan megszervezett, erősen szimbolikus szertartásról, melyet a kutatók a maja birodalom egyik politikai fordulópontjához kötnek.
A hatalom rituális leváltása
Az esemény a K’anwitznal királyság fővárosában, Ucanalban történt, ahol a bizonyítékok szerint egy késő klasszikus kori királyi sírt bolygattak meg. A holttesteket és a velük eltemetett tárgyakat – köztük egy drágakövekkel díszített kőmaszkot, egy diadém töredékeit és jáde ékszereket – ugyanis eltávolították eredeti helyükről, de azokat újratemetés helyett egy nyilvános égetőhelyre vitték, ahol a tárgyakat és az emberi maradványokat is tűz pusztította el.
A feltárás során legalább négy felnőtt maradványait azonosították, valamint összesen 1470 darab zöldkőből készült ékszertöredéket, például medálokat, gyöngyöket, plaketteket és mozaikokat, továbbá nagyméretű pengéket. A tárgyak mennyisége és minősége egyértelműen királyi sírra utal, sőt valószínűleg több előkelő személy maradványait semmisítették meg egyszerre.
A nyomok alapján ráadásul a maradványokat elpusztító tűz hőmérséklete meghaladta a 800 Celsius-fokot, ami szintén arra utal, hogy az égetés nem spontán, hanem gondosan előkészített esemény volt.
A kutatók szerint mindez egy olyan rituális szertartás része volt, amely a K’anwitznal dinasztia szimbolikus és szó szerinti megsemmisítését szolgálta. A maja birodalom kultúrájában az uralkodók ősei és sírjai kiemelt jelentőséggel bírtak, így ezek megszentségtelenítése egyértelműen a régi rend felszámolását jelentette.
Komoly fellendülést hozott a váltás
A leletek elhelyezése tovább erősíti a szándékosságot. Az elégetett csontokat és ékszereket egy durva fal széléhez szórták, amelyet építési területként használtak, majd további kőtömbökkel fedték be őket. Semmilyen erőfeszítés nem történt a maradványok védelmére, ami a kutatók szerint a megszentségtelenítés egyértelmű jele. Mindez tehát nagy valószínűséggel nyilvános esemény volt, amelyet a közösség tagjai végignézhettek.
A szimbolikus hatalomváltást követően egy nem királyi származású vezető, Papmalil került a maja birodalom élére, akinek hatalomra jutásáról alig maradt fenn írott forrás, ám uralma mégis meghatározónak bizonyult, hiszen nemcsak a korábbi dinasztia folytonosságát törte meg, hanem átalakította a déli maja alföldek politikai viszonyait is.
A régészeti adatok alapján Papmalil uralma idején ugyanis Ucanal városa virágzásnak indult, jelentős építkezések zajlottak ugyanis mind a polgári–szertartási központban, mind a külső lakóövezetekben.
Forrás: