Több mint ezeréves kézirat játszott döntő szerepet abban a tudományos áttörésben, amely a múlt század egyik legpusztítóbb betegsége ellen hozott megoldást.
A 20. század közepére a „trópusi lázként” is emlegetett malária az egyik legrettegettebb fertőző betegséggé vált a trópusi térségekben, és a hatása messze túlmutatott egy átmeneti megbetegedésen. Meglepő módon a hatékony gyógyszer kifejlesztéséhez az ókori gyógyászat egyik feljegyzése vezette el a kutatókat, amely azóta világszerte milliók életét mentette meg.
A fertőzés nem egyetlen, könnyen kezelhető panaszt okoz, hanem összetett és gyakran súlyos tünetegyüttessel jár:
- visszatérő, magas lázzal és hidegrázással jár, gyakran többnapos ciklusokban
- súlyos kimerültséget és vérszegénységet okoz, hetekre vagy hónapokra munkaképtelenné téve a betegeket
- legsúlyosabb formáiban az agyat és a belső szerveket is megtámadhatja, nem ritkán kómához vagy maradandó károsodáshoz vezetve
A malária pusztítása a hidegháború idején, különösen a vietnami háború alatt érte el egyik csúcspontját. A dzsungelekben harcoló katonák és a környező térségek civil lakossága egyaránt tömegesen fertőződött meg, miközben a korábban hatásos gyógyszerek egyre gyakrabban csődöt mondtak.
Ebben a helyzetben indult el 1967-ben Kínában az úgynevezett 523-as projekt, egy szigorúan titkos állami kutatási program, amelynek célja egy új, hatékony maláriaellenes gyógyszer megtalálása volt.
A kutatók kezdetben a modern kémiához nyúltak, és a program első éveiben több mint 240 000 különböző vegyületet teszteltek, de egyik sem bizonyult hatásosnak a gyógyszereknek ellenálló maláriaparazitákkal szemben.
A sorozatos kudarcok után merült fel egy szokatlan gondolat, mi lenne, ha nem újabb szintetikus molekulákban keresnék a megoldást, hanem visszanyúlnának az ókori gyógyászati hagyományokhoz? Ezzel a döntéssel és egy kulcsfontosságú kézirat megtalálásával a kutatás iránya gyökeresen megváltozott.
Egy elfeledett növény nyomában
A kutatócsoport egyik vezető alakja, Tu Youyou biológus és farmakológus több száz régi kínai orvosi szöveget tanulmányozott át. Ezekben gyakran szerepeltek olyan betegségleírások, amelyek kísértetiesen hasonlítottak a maláriára: visszatérő láz, hidegrázás, gyengeség. Az egyik, több mint ezeréves kézirat különösen felkeltette a figyelmét, mert részletesen ismertetett egy növényi kezelést, amelyet az akkoriban „szakaszos láznak” nevezett betegség ellen ajánlottak.
Ez az elsőre közönségesnek tűnő gyógynövény az édes üröm volt. A növényt korábban már vizsgálták modern módszerekkel is, de sikertelenül. Tu Youyou számára különösen fontos felismerés volt, hogy a recept nem forralást, hanem hideg kivonást javasolt.
A felismerés döntőnek bizonyult: a magas hő ugyanis elpusztította a hatóanyagot. Amikor alacsony hőmérsékleten dolgozták fel a növényt, a kísérletek látványos fordulatot vettek.
Milliók életét mentette meg a felfedezés
Az így izolált hatóanyag – az artemisinin – gyorsan és hatékonyan pusztította a maláriaparazitát. A szer hatását először állatkísérletek igazolták, majd emberi tesztek következtek, amelyek szintén sikerrel zárultak. A betegek állapota rövid időn belül javult, a láz megszűnt, a kórokozók eltűntek a vérből.
2015-ben a felfedezés jelentőségét orvosi Nobel-díjjal ismerték el, de az eset tanulsága túlmutat egyetlen tudományos sikeren.
Az artemisinin később a modern kombinált terápiák alapkövévé vált, amelyek ma is a malária elleni védekezés legfontosabb eszközei világszerte, különösen Afrikában és Délkelet-Ázsiában. A kutatás sikere jól mutatja, hogy a modern orvostudomány fejlődésében olykor váratlan források is döntő szerepet játszhatnak.
Forrás: