Vannak, akik szerint a több bolygón való jelenlét csökkentené annak kockázatát, hogy egyetlen katasztrófa mindent elsöpörjön, mások viszont arra figyelmeztetnek, hogy még a közeli célpontok elérése is túl nagy erőfeszítést igényel.
Így ma már nem csak az a fő kérdés, hogy megvalósítható-e a terjeszkedés, hanem az, hogy egyáltalán érdemes-e.
Mi szól a bolygóközi jövő mellett?
Az egyik gyakran felhozott érv az, hogy nem szerencsés, ha az emberi civilizáció minden szempontból egyetlen bolygótól függ. Az elmúlt évtizedek eseményei – a klímaváltozás gyorsulása, természeti katasztrófák, világjárványok – világosan megmutatták, mennyire sérülékeny a Föld mai egyensúlya.
Emellett a bolygóközi tervek mögött technológiai megfontolások is állnak. Egy holdi vagy marsi bázis létrehozása olyan megoldásokat kényszerítene ki, amelyekre a Földön is egyre nagyobb szükség van: zárt víz- és levegőrendszerek, takarékos energiafelhasználás, megbízható új anyagok. Ezek a fejlesztések már korábban is visszahatottak a hétköznapi technológiákra, és sokan ebben látják az űrkutatás egyik kézzelfogható hasznát.
A harmadik érv nehezebben számszerűsíthető, mégis gyakran felmerül. Az emberiség történetét a kíváncsiság és az ismeretlen felé való törekvés formálta, így vannak, akik úgy látják, más bolygók kolonizálása is ennek a történetiségnek a következő fejezete.
Miért vitatott mégis a bolygóközi élet?
A lelkesedés ellenére a valóság jóval kijózanítóbb. Más bolygók környezete alapvetően nem az emberi élethez igazodik, és több olyan tényező is van, amely komoly kockázatot jelentene egy tartós letelepedés során:
- erős kozmikus sugárzás, amely hosszú távon súlyos egészségkárosodást okozhat
- a Földétől eltérő vagy hiányzó gravitáció, ami az izmokat, a csontozatot és a keringést is megterheli
- szélsőséges hőmérsékleti viszonyok, amelyek mesterséges környezet nélkül élhetetlenné teszik a felszínt
Egy idegen bolygón létrehozott kolónia fenntartása például technikailag is nehezen kivitelezhető, és egyben egy komoly emberi és pszichológiai kihívás is.
Emellett etikai kérdések is gyakran felmerülnek. Ha egy másik égitesten akár csak egyszerű életformák nyomaira bukkannánk, jogos-e azt az ember igényeihez igazítani? És ha nincs ott élet, akkor is helyes-e úgy bánni egy bolygóval, mintha pusztán erőforrás lenne?
Sokan azt is felvetik, hogy az űrkolonizációra fordított összegek aránytalanul nagyok, miközben a Földön megoldatlan problémák sora vár figyelmet.
Hol tartunk most valójában?
A szakértők többsége abban egyetért, hogy az emberi letelepedés más bolygókon még hosszú folyamat, akár évszázados célkitűzés lehet. Jelenleg a Hold és a Mars körül zajló programok a kísérleti szakaszban vannak, amelyek az emberes űrkutatás előkészítéséhez szolgáltatnak ismereteket és technológiát.
Például a NASA Artemis programja keretében 2026 elejére tervezik az első, űrhajósokat szállító holdkörüli küldetést, amely újra embert juttat a Föld környezetén túli térbe. A misszió fontos lépés a rendszerek és életfenntartó technológiák kipróbálásában, amely később a Hold felszínére visszatérő és hosszabb távon a Mars felé tartó expedíciók alapját képezheti.
A Nemzetközi Űrállomás fedélzetén több mint 25 éve gyűlnek azok az adatok, amelyek megmutatják, mit tesz az emberi testtel a hosszú ideig tartó súlytalanság. Ezek a tapasztalatok ma alapvetőek minden olyan tervnél, amely tartós emberi jelenléttel számol a világűrben.
Mindeközben a Mars felé vezető út elején még sok kérdés vár megválaszolásra. A NASA jelenlegi tervei szerint egy emberes marsi küldetés legkorábban a 2030-as években valósulhat meg. Addig olyan kulcsfontosságú technológiák fejlesztése zajlik, mint a sugárzás elleni védelem, az önfenntartó életfenntartó rendszerek vagy a bolygóközi közlekedés biztonságosabbá tétele.
Forrás: