Mi lenne, ha a reneszánsz legnagyobb művészét nemcsak festményei, hanem a génjei által is megismerhetnénk? A tudomány most erre tesz kísérletet, kutatók ugyanis egy 15. századi rajzból próbálták kinyerni da Vinci DNS-ét A Szent Gyermek című kép új reményt adhat arra, hogy Leonardo da Vinci örökségét ne csupán művészettörténeti, hanem biológiai szempontból is feltárhassák – ám az út tele van akadályokkal és kérdőjelekkel.
A reneszánsz egyik legnagyobb zsenijének, Leonardo da Vincinek a munkássága és életműve évszázadok óta lenyűgözi az embereket. A tudomány most azonban egy új dimenzióját tárhatja fel az olasz mester életének. Egyes kutatók azt állítják, hogy egy 15. századi krétarajzból, a Szent Gyermekből sikerülhetett kinyerni da Vinci DNS-ét. Ez a felfedezés új lehetőségeket nyithat nemcsak a művész életének megértésében, hanem a műalkotások hitelességének vizsgálatában is.
A Szent Gyermek és da Vinci DNS-e
A Szent Gyermek rajzot vörös krétával készítették, és sokan csodálják az alkotás finomságát, részletgazdagságát és művészi kifejezőerejét. A tudósok azonban nemcsak a szépségét látták meg, hanem egy benne rejlő különleges lehetőséget is: ha a rajz valóban Leonardo da Vinci munkája, talán sikerülhet kinyerni belőle a művész DNS-ét, hogy aztán megvizsgálhassák azt.
Egy nemrégiben megjelent tanulmány szerint a tudósok a Szent Gyermek finom áttörlésével próbálták megtalálni a da Vinci DNS-ét, a minta pedig, amelyet a rajzból kinyertek, rendkívül ígéretesnek bizonyult. Sikerült ugyanis azonosítani egy Y-kromoszóma szekvenciát, mely az E1b1b haplocsoporthoz tartozik, mely meglehetősen gyakori a Toszkána környéki lakosság körében, Leonardo da Vinci szülőhelyén, így valószínű, hogy a minta az ő családjától származik.
A kutatók azt is megállapították, hogy a minta hasonlóságot mutat egy másik genetikai mintával, amelyet Leonardo távoli unokatestvérének leveléből nyertek ki.
A tudósok remélik, hogy az ilyen technikák nemcsak a da Vinci DNS-ének vizsgálatában nyújtanak segítséget, hanem más, ismeretlen vagy vitatott származású műalkotások hitelesítésében is. Amennyiben tehát sikerül a genetikai nyomok alapján megerősíteni a művek készítőjét, az forradalmi áttörést jelenthet a művészettörténet és a genetikai kutatások terén egyaránt.
Kihívások az azonosításban
Bár a Szent Gyermekből kinyert minta ígéretesnek tűnik, da Vinci DNS-ének hiteles azonosítása rendkívül nehéz feladat. Leonardo eredeti, franciaországi sírját ugyanis a francia forradalom során lerombolták, így maradványai összekeveredtek másokéval, és a tudósok nem kaptak hozzáférést a mintákhoz. A problémát fokozza, hogy a művész édesanyjának temetkezési helye ismeretlen, az apja sírjába pedig nem engedték be a kutatókat.
Ezen kívül számos műalkotás is tiltott a genetikai vizsgálatok számára, vagy a vizsgált darabokból egyszerűen nem nyerhető ki DNS. Ráadásul a Szent Gyermek rajz alkotója sem biztos, hogy da Vinci, hiszen bizonyos elméletek szerint nem maga a művész, hanem egy tanítványa rajzolta, aki szintén Toszkánából származott, így a DNS-szekvencia, amelyet az E1b1b haplocsoporttal azonosítottak, akár hozzá is tartozhatott.
Ennek ellenére a kutatók nem adják fel a Da Vinci DNS-ének azonosítását, egyszerre vizsgálják ugyanis a távolabbi családtagok maradványait, élő leszármazottak genomjait, továbbá levelek és más da Vinci művek is rendelkezésre állnak, amelyek genetikai információt hordozhatnak.
Da Vinci DNS-ének felkutatása tehát nemcsak tudományos, hanem kulturális jelentőségű is. Ha a kutatóknak sikerül a genetikai nyomokat összekapcsolni a művekkel, az új betekintést adhat Leonardo da Vinci hihetetlen tehetségének eredetébe, valamint a reneszánsz mester génjeinek és családi örökségének feltárásába is.
Forrás: