Évtizedekig úgy tűnt, hogy a dél-afrikai barlangokból előkerült Little Foot egyszerűen az Australopithecus egyik ritka, de jól besorolható képviselője. Egy friss tanulmány azonban azt sugallja, hogy a csaknem teljes csontváz több ponton is kilóg az eddig ismert emberelődök közül.
A bizonytalanság egyik fő forrása ezúttal a koponya, amelynek részletei nem illeszkednek maradéktalanul az eddig ismert emberelődök mintázatába.
Little Foot, egy nehezen besorolható emberelőd
A „Little Foot” néven ismert fosszíliát sokáig egy korai Australopithecus-egyed csontvázaként tartották számon. A mintegy 3–3,7 millió éves, csaknem teljes maradványt a dél-afrikai Sterkfontein-barlangokban találták meg, és különleges állapota miatt hamar az emberi evolúció egyik kulcsleletévé vált.
Az utóbbi időben azonban egyre több jel utal arra, hogy a besorolása korántsem olyan egyértelmű, mint korábban gondolták.
Egy csontváz, amelyből szinte életre kel az egyed
Little Foot jelentősége elsősorban abban áll, hogy az egyik legteljesebb ismert korai emberelőd-csontváz. Ez ritka lehetőség és egyben nehézség is, mert a töredékes leleteket könnyebb egy meglévő faj keretei közé illeszteni, de egy ennyire részletes fosszília esetében hamar kiderülnek az eltérések.
A csontozat alapján egy nagyjából 130 centiméter magas, nőstény egyed rajzolódik ki. Két lábon járt, ami az emberelődökre jellemző, ugyanakkor erős karjai és hajlékony ujjai arra utalnak, hogy a fákon való mozgás továbbra is fontos része lehetett az életmódjának.
A testarányai – különösen a lábakhoz képest rövidebb karok – azonban már nem mindenben illeszkednek ahhoz a képhez, amelyet az ismert Australopithecus-fajoknál megszoktunk.
Kicsi agy, de kifejlődött koponya
A koponya vizsgálata talán még több kérdést vet fel. Little Foot agya kicsi volt, mérete jobban hasonlított inkább a csimpánzokéhoz, mint az emberéhez. Ez önmagában nem meglepő egy ilyen korai lény esetében, ami viszont figyelemre méltó, az a koponyán belüli érhálózat mintázata: ez sokkal fejlettebbnek tűnik, mint amit egy ennyire apró agytól megszokott lenne.
A kutatók szerint ez arra utalhat, hogy az agy későbbi növekedéséhez szükséges „biológiai alapok” már jelen voltak.
Egy új emberelőd-faj lehet a megoldás?
Little Foot besorolásánál a gond főleg az apró részletekkel van. A koponya több olyan pontján is eltérés mutatkozik, ahol az emberelődök esetében általában meglepően nagy az állandóság.
Ezekre a finom különbségekre hívja fel a figyelmet az American Journal of Biological Anthropology folyóiratban megjelent új elemzés is, amelynek egyik szerzője Jesse Martin paleoantropológus. A tanulmány szerint a szóban forgó jegyek nem elszigetelten jelennek meg, hanem következetesen ugyanazon a koponyarégión belül.
Little Foot esetében azonban ezek a biztos pontok sem illeszkednek az ismert Australopithecus-mintákhoz – erre hívja fel a figyelmet Jesse Martin tanulmánya is.
Ezért merül fel egyre komolyabban annak a lehetősége, hogy a csontváz nem egy ismert faj különösen eltérő példánya, hanem egy eddig el nem különített emberféle képviselője. Hogy ez valóban új fajt jelent-e, vagy az eddig ismert emberelődök egyik alig ismert változatáról van szó, további vizsgálatok dönthetik el.
Forrás: