Egy halvány, vörös pigmenttel készült kézlenyomat lehet a világ legidősebb ismert barlangrajza. Az indonéziai Sulawesi egyik barlangjában talált alkotás legalább 67 800 éves, és az első Ausztrália felé tartó emberek útjáról is új képet rajzolhat.
A Liang Metanduno-ban talált kézlenyomat közel 67,8 ezer éves, így még a spanyol barlangokban talált, neandervölgyiekhez köthető korábbi legrégebbi rajznál is idősebb – derül ki a Nature folyóiratban megjelent friss tanulmányból.
Egy kéznyom, amely kontinensek történetét köti össze
A kutatók úgy vélik, hogy a kézlenyomatot készítő emberek ahhoz a korai népességhez tartoztak, amely egykor egy ma már eltűnt földtömeg, Sahul felé vándorolt. Sahul az utolsó jégkorszak idején összekötötte a mai Ausztráliát, Új-Guineát és Indonézia egyes részeit, amikor a tengerek vízszintje jóval alacsonyabb volt.
Ez a kézlenyomat így közvetett bizonyítéka lehet annak, hogy a Homo sapiens már közel 70 000 évvel ezelőtt jelen volt a térségben. Ez a felismerés tágabb összefüggésbe helyezi az európai barlangrajzokat is, amelyek így akár egy korábban kialakult kulturális hagyomány későbbi állomásainak is tekinthetők.
Hogyan készült a kézlenyomat?
A kézlenyomat úgynevezett negatív stencillel készült: az alkotó a kezét a sziklafalra helyezte, majd pigmentet fújt köré – feltehetően vörös okkert, de a pontos módszer nem ismert.
„A kezüket odatették, majd pigmentet fújtak köré. Nem tudjuk pontosan, milyen technikát használtak. Lehet, hogy a szájukból fújták ki a festéket, de akár valamilyen eszközt is használhattak” – mondta Maxime Aubert, a kutatás vezető szerzője. A felfedezést pedig „felkavarónak és alázatra intőnek” nevezte.
A kéz ujjait később szándékosan keskenyebbre alakították, ami egyedi stílusjegy, és eddig kizárólag Sulawesin fordult elő.
Több tízezer éves barlangrajzok
Összesen 44 lelőhelyet vizsgáltak meg Délkelet-Sulawesin, és 11 barlangrajzot tudtak megbízhatóan datálni, köztük hét kézlenyomatot. A legidősebb példányt a Muna szigetén található Liang Metanduno-barlangban azonosították.
Ugyanebben a barlangban jóval fiatalabb, mindössze 3–4 ezer éves festmények is láthatók: lovakat, szarvasokat és disznókat ábrázoló jelenetek, amelyek már régóta vonzzák a turistákat. Ez arra utal, hogy a barlang falait legalább 35 000 éven át használták „vászonként” az egymást követő emberi közösségek.
A barlangrajzok kormeghatározása egyébként komoly kihívást jelent. A kutatók sajátos módszerrel azokat az apró ásványi lerakódásokat vizsgálják, amelyek a festményekre később rakódtak rá, és ezekre a kalcium-karbonát képződményekre gyakran „barlangpopcornként” is hivatkoznak.
Mivel ezek csak a rajz elkészülte után alakulhattak ki, elemzésük biztos alsó korhatárt ad az alkotásoknak. A módszer alapján a sulawesi kézlenyomat legalább 67 800 éves.
Ki hagyta ott valójában a kéznyomot?
Nem minden szakember osztja teljesen a tanulmányban megadott értelmezést. A CNN beszámolójában megírta, hogy Paul Pettitt, a brit Durhami Egyetem paleolit régésze szerint a kormeghatározás csak minimális életkort jelöl, vagyis a kézlenyomat akár jóval idősebb is lehet – de az sem bizonyítható egyértelműen, hogy biztosan a Homo sapiens készítette.
Pettitt szerint Délkelet-Ázsiában ebben az időszakban más emberfajok is élhettek, köztük a máig kevéssé ismert Denisovans. Úgy véli, az ujjak szokatlan formája sem feltétlenül tudatos művészi döntés eredménye.
„Mielőtt nagy narratívákat építenénk a Homo sapiens összetettségéről és sikerességéről, érdemes lenne más, akár még izgalmasabb magyarázatokat is számításba venni erre a lenyűgöző jelenségre.”– mondta Pettit.
Korábban arról is írtunk, hogyan különbözik a Homo sapiens agyi felépítése más emberfajokétól.
Borítókép: Sanjay P. K. / Flickr (CC BY-NC-ND 2.0)