Egy régóta keresett középkori templom nyomait azonosították a régészek Esztergom közelében, a Nagysáp határában található Gedáshegyen. A felfedezés egy átfogó tudományos kutatási projekt részeként született meg, amely Komárom-Esztergom megye középkori sáncvárainak feltérképezését tűzte ki célul.
Tervásatás a Gedáshegyen
A feltárást 2025 novemberében végezte el a Magyar Nemzeti Múzeum Balassa Bálint Múzeuma a Nemzeti Régészeti Intézettel, valamint a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának Régészettudományi Intézetével együttműködésben. A kutatás előzményei között szerepeltek a korábbi régészeti topográfiai adatok (MRT), amelyek alapján a Gedáshegyen a középkorban előbb földvár, majd később templom állhatott egészen a 19. század második feléig – számolt be Facebook-posztjában az MNM Balassa Bálint Múzeuma.
A szakemberek a felszínen megfigyelhető kerítő árok, valamint a középkori Sáp falu köznemesi birtokosaira utaló történeti adatok alapján feltételezték az egykori erődített hely létezését.
Geofizikai mérések és az első bizonyítékok
A lelőhelyen végzett geofizikai vizsgálatok több, a földben húzódó anomáliát is kimutattak. Ezek hitelesítése érdekében került sor a tervásatásra, amely során a régészek a középkori templom újkorban átépített alapozásának egy részét tárták fel. A roncsolásmentes és hagyományos módszerek együttes alkalmazása végül megerősítette, hogy a hegyen valóban templom állt.
A Szent Márton-templom nyomai
Az ásatás eredményei alapján megállapították, hogy a Gedáshegyen egykor Szent Márton tiszteletére szentelt templom emelkedett. Az épületet egy keskeny árok vette körül, amely azonban méreteiből adódóan nem szolgálhatott védelmi célokat. Bár a kutatás egyik kiindulópontja egy feltételezett középkori vár volt, erre vonatkozóan sem tárgyi leletek, sem régészeti objektumok nem kerültek elő.
Temetkezések és egy lehetséges osszárium
A templomot az újkorban tovább használták: az átépítések nyomai mellett későbbi temetkezések is előkerültek a környezetéből. Különösen figyelemre méltó, hogy a templomtól északra egy négyzetes alaprajzú épület alapozását is sikerült meghatározni. Ennek betöltéséből nagy mennyiségű emberi csontszilánk került elő, ami alapján nem zárható ki, hogy a régészek egy osszárium, vagyis csontkamra helyét azonosították.
Tűzvész pusztíthatta el a templomot
A feltárás során arra is fény derült, hogy a templom valószínűleg egy tűzvész következtében pusztult el. Ezt követően az épületet elbontották, és a régészek feltételezése szerint az építőanyagokat nagy valószínűséggel újrahasznosították. Ezek az anyagok feltehetően a mai település templomainak építéséhez járulhattak hozzá.
Széles körű szakmai együttműködés
A kutatásban több régész is részt vett, köztük Merczi Mónika, Torda Márton, Hegyesi Csilla, Jámbor Keve és Sámson Tamás. A feltárás egyben oktatási célokat is szolgált: a munkába bekapcsolódtak a PPKE régészhallgatói, Koncsos Levente és Révész Bálint is.