A 2024 YR4 nevű égitest 2032-ben akár el is találhatja a Holdat, s bár az esély erre viszonylag kicsi, a következmények annál komolyabbak lehetnek. Egy potenciális aszteroida-becsapódás ugyanakkor nemcsak veszélyforrás, hanem egyedülálló tudományos lehetőség is lehet, mely a Hold felszínének és belsejének titkait is feltárhatja.
Ritkán fordul elő, hogy egy potenciális kozmikus katasztrófát, jelen esetben egy aszteroida-becsapódást a tudomány izgatott várakozással figyel, ám ahogyan a Universe Today is írja, a 2024 YR4 jelű égitest ebből a szempontból igencsak rendkívülinek bizonyul. Bár mindössze 4% esély van arra, hogy 2032 végén eltalálja a Holdat, ez a lehetőség már most komoly figyelmet kapott a kutatók körében – nemcsak a lehetséges veszélyek, hanem az egészen kivételes tudományos lehetőségek miatt is.
Egy aszteroida-becsapódás, mely nukleáris robbanással érne fel
Ha a 60 méter átmérőjű égitest valóban becsapódna, az esemény energiája egy közepes méretű termonukleáris fegyver robbanásával lenne egyenértékű, mely nagyságrendekkel haladná meg a Holdat 2013-ban ért, legutóbbi jelentős aszteroida-becsapódást. A felszínen egy körülbelül kilométernyi széles, több száz méter mély kráter keletkezne, közepén olvadt kőzettel, mely ideális vizsgálati terepet jelentene a kutatók számára.
A nagy energiájú aszteroida-becsapódásokat eddig főként számítógépes szimulációk segítségével vizsgálták, egy ilyen ütközés azonban páratlan lehetőséget adna arra, hogy a tudósok valós időben figyeljék meg a plazmaképződést és a kráter kialakulásának teljes folyamatát. Az esemény ráadásul a Földről is látható lenne, leginkább a Csendes-óceán térségéből.
A Hold belseje is feltárulhat
Az aszteroida-becsapódás azonban nemcsak a felszínt alakítaná át, hanem egy körülbelül 5,0 magnitúdójú holdrengést is kiváltana, mely minden eddigi, műszerekkel észlelt és dokumentált eseménynél erősebbnek bizonyulna.
Ahogy az űrügynökségek egyre több szeizmológiai eszközt telepítenek a Holdra, a rengéshullámok terjedésének megfigyelése kulcsfontosságú információkat szolgáltathatna a Hold belső szerkezetéről – mindezt ráadásul robbantások és egyéb mesterséges beavatkozások nélkül.
Mivel az ütközés után napokkal is forró maradna az olvadt kőzettel borított terület, különösen értékes célpont lenne az infravörös megfigyelések számára. Az olyan eszközök, mint a James Webb Űrteleszkóp, részletes adatokat gyűjthetnének a lehűlési folyamatról és a kráterképződés mechanizmusáról, az új kráter összehasonlítása a Hold felszínén található régebbi képződményekkel pedig segíthetne jobban megérteni az égi kísérőnket ért korábbi aszteroida-becsapódások hatásait.
Jelentős meteorzáport is hozhat a becsapódás
A robbanáskor keletkező törmelék egy része várhatóan eléri a Földet, becslések szerint akár 400 kilogrammnyi holdi anyag is beléphet a légkörbe meteorok és tűzgömbök formájában. A szimulációk szerint 2032 karácsonya környékén óránként több millió meteor jelenhetne meg az égbolton, így kétségkívül látványos égi jelenségről lenne szó, a lehulló törmelék viszont nem feltétlenül lenne veszélytelen.
Dél-Amerika, Észak-Afrika és az Arab-félsziget különösen érintett lehet, és még egy viszonylag kis darab is komoly károkat okozhatna lakott területen, ám ennél is súlyosabb veszélyt jelenthetne ez a jelenség a Föld körüli pályán keringő műholdakra, a törmelék ugyanis a teljes műholdas infrastruktúrát veszélybe sodorhatná.
A beavatkozás körüli dilemmák
Nem véletlen tehát, hogy egyes űrügynökségek már most fontolgatják az aszteroida eltérítésének lehetőségét, a döntés azonban messze nem ilyen egyszerű. Bár az ütközés esélye kicsi, a következmények annál jelentősebbnek bizonyulhatnak – mind pozitív, mind negatív értelemben.
Ha az aszteroidát eltérítik, a tudományos közösség esik el egy páratlan kutatási lehetőségtől, ha viszont nem, kockára tehetjük a Föld körüli infrastruktúrát és akár emberéleteket is, ezzel kivételes erkölcsi dilemmát eredményezve.
Ha esetleg a Holddal és az űrkutatással kapcsolatos egyéb témákban is szeretnél elmélyülni, ebben a cikkünkben égi kísérőnk aszimmetrikus formájának eredetéről írtunk, míg ide kattintva az égitest keletkezéséről olvashatsz.