A csernobili atomerőmű-baleset után évtizedekkel is vizsgálják annak következményeit: Peter Krawitz genetikus és munkatársai azt kutatták, hagyhat-e nyomot a sugárzás következő generáció genetikai állományában.
Mit hagyott maga után Csernobil?
A történelem legsúlyosabb nukleáris balesete, az 1986-os Cseronibli katasztrófa során hatalmas mennyiségű radioaktív anyag került a levegőbe, amely a környező térségen túl Európa jelentős részét is elérte. A reaktorrobbanás után az uralkodó légáramlások révén radioaktív izotópok – köztük jód-131, cézium-137 és stroncium-90 – jutottak el Skandináviától a Balkánig.
Egyes mérések szerint a kibocsátott sugárzás nagyságrendje több százszorosa volt a hirosimai atombomba közvetlen radioaktív terhelésének.
Munkások százezrei emberfeletti körülmények között dolgoztak azon, hogy megfékezzék a további radioaktív kibocsátást, és megakadályozzák a reaktor teljes megsemmisülését.
Mindez azonban nem volt elegendő ahhoz, hogy Európa egy része ne váljon a katasztrófa közvetett áldozatává. Számos országban, köztük Magyarországon is megemelkedett sugárszintet mértek, és éveken át korlátozták egyes élelmiszerek fogyasztását. A hosszú távú egészségügyi és genetikai hatások értékelése ezért már a kilencvenes évektől kezdve a tudományos viták középpontjába került.
Különösen sokáig tartotta magát az a tudományos álláspont, hogy a sugárzás genetikai következményei nem feltélenül öröklődnek tovább az utódokra.
Genetikai kutatás Csernobil transzgenerációs hatásairól
Korábbi vizsgálatok nem tudtak egyértelműen kimutatni, hogy a sugárzás hatása a következő generációkban is megjelenne. Részleges eredmények születtek bizonyos ismétlődő DNS-régiókban, de ezek korlátozott mintaszám és statisztikai bizonytalanság miatt nem voltak meggyőzőek. Egy a Nature-ben publikált új tanulmány erre a kérdésre fókuszálva nagy mintaszámú, genom-szintű összehasonlító elemzést végzett.
A kutatásba két csoportot vontak be:
- Csernobili munkások gyerekeit – olyan személyeket, akiknek apja a katasztrófa utáni „likvidáció” során volt kitéve ionizáló sugárzásnak, és
- német radarfejlesztők gyerekei – olyan férfiak leszármazottait, akiket katonai radarberendezések kezelése közben érhetett sugárzás.
- Hozzájuk több családból álló kontrollcsoport is tartozott, ahol a szülők semmilyen olyan környezetben nem dolgoztak vagy éltek, ahol volt sugárzásnak való ismert kitettségük.
A vizsgálat a teljes emberi genetikai állományyra kiterjedt, és különösen az úgynevezett „csoportos új mutációkra” összpontosított. Ezek olyan, egymáshoz közel megjelenő genetikai eltérések, amelyek egyszerre keletkeznek egy rövid DNS-szakaszon belül, és korábbi kutatások alapján kapcsolatba hozhatók sugárzás okozta DNS-károsodással.
Végül az eredmények szerint az ionizáló sugárzásnak kitett apák gyermekei körében átlagosan több ilyen mutáció volt kimutatható, mint a kontrollcsoport esetében, ami arra utal, hogy a sugárzás hatása genetikai szinten is nyomot hagyott a következő generációban.
„A jelenlegi kutatás elsőként szolgáltat közvetlen bizonyítékot arra, hogy az alacsony dózisú ionizáló sugárzásnak hosszabb időn át kitett apák esetében létezik transzgenerációs hatás” – mondta Peter Krawitz genetikus, a kutatás vezetője.
Sugárbetegség és a DNS mutációk
A sugárzás egészségügyi hatásai elsősorban a kapott dózistól függenek. Nagy mennyiségű ionizáló sugárzás rövid idő alatt akut sugárbetegséget okozhat, ilyen esetekben hányinger, vérképzőszervi károsodás, súlyosabb esetben szervi elégtelenség és halál is bekövetkezhet.
Ezeket a hatásokat régóta vizsgálják, de a figyelem eddig elsősorban a közvetlen egészségkárosodásra és a később megjelenő betegségekre irányult. A mostani Krawitz és csapata által bemutatott genetikai kutatás a katasztrófa egy másik hatására koncentrál, miszerint az ionizáló sugárzás hatása bizonyos esetekben genetikai szinten is kimutatható maradhat.
Az eredmények szerint bizonyos genetikai eltérések valóban kimutathatók a következő generációban is, ugyanakkor rendkívül valószínűtlen, hogy a sugárzásnak kitett szülők gyermekei az örökölt mutációk miatt genetikai betegségben szenvedjenek.
Krawitz szerint, bár bizonyos genetikai eltérések valóban továbböröklődhetnek egyik generációról a másikra, a fogantatáskor fennálló szülői életkor önmagában nagyobb kockázatot jelent a genetikai betegségek szempontjából, mint ezek a mutációk.
A csernobili katasztrófával kapcsolatos további cikkeinket itt olvashatod:
- A világ legveszélyesebb objektuma Csernobilban van, és 5 perc alatt képes megölni
- Újraéledő földek Csernobil árnyékában: akár 20 000 hektár is művelhető lehet