A Vénusz fényességével vetekedő villanást okozhat a 2024 YR4 jelű aszteroida esetleges holdbecsapódása, amely akár a Földről is látható lehet.
A 2024 YR4 aszteroidát 2024. december 27-én fedezték fel, és 2025 elején azért került a figyelem középpontjába, mert rövid ideig ez volt az a hasonló méretű kisbolygó, amelynek a számítások szerint a valaha mért legnagyobb esélye volt arra, hogy eltalálja a Földet.
Későbbi pályaszámítások azonban kizárták a földi becsapódást, a Hold esetében viszont maradt némi kockázat: a NASA jelenlegi adatai szerint 4,3% az esély, hogy a kisbolygó 2032-ben a Holdnak csapódik.
Látványos villanás, amely a Vénusz fényességével vetekedhet
A témát feldolgozó egyik friss kutatás szerint a becsapódás olyan intenzív fényfelvillanást hozhat létre, amelynek fényessége -2,5 és -3 magnitúdó között lehet. Ez nagyjából azt jelenti, hogy a villanás akár a Vénuszhoz hasonlóan fényes pontként jelenhetne meg az égen.
„Egy ekkora méretű aszteroida átlagosan csak néhány ezer évente csapódik a Földbe, és egy várost vagy akár egy teljes régiót is súlyosan megrongálhatna.”
A kutatók szerint a jelenség távcsővel szinte biztosan észlelhető lenne, szabad szemmel viszont csak akkor, ha a becsapódás a Hold árnyékos részén történik, mert a megvilágított felszín jelentősen „elnyeli” a kontrasztot.
A szimulációk alapján a legvalószínűbb becsapódási terület egy több ezer kilométer hosszú sáv, amely a Tycho-kráter térségétől északra húzódik.
Korábban arról is írtunk, hogy az aszteroidabecsapódásoknak a pusztításon túl egészen különleges, ritka következményei is lehetnek:
- A Földbe becsapódó aszteroidák a gyémántnál is keményebb anyagot hozhatnak létre
A Holdon túl a műholdak is veszélybe kerülhetnek
A kanadai Western Egyetem és az Athabascai Egyetem kutatói külön tanulmányban vizsgálták, milyen hatással lenne a becsapódásból származó törmelék a Föld körüli térségre.
Egy ekkora ütközés a kutatók szerint körülbelül 6,5 megatonna TNT-nek megfelelő energiát szabadítana fel, és a Hold felszínén akár 1 kilométer átmérőjű krátert is létrehozhatna. Ennél is érdekesebb, hogy a számításaik szerint akár több tonnányi holdi kőzet is akkora sebességet érhet el, hogy kiszabadul a Hold gravitációjából.
A tanulmány egyik legmeglepőbb állítása, hogy a becsapódás helyétől függően ennek az anyagnak akár 10%-a is elérheti a Földet néhány napos időskálán.
Ez önmagában nem jelent katasztrófális veszélyt, mivel a törmelék nagy része apró, és a légkörben elégne. A probléma inkább az, hogy a 0,1–10 milliméteres törmelék a Föld körüli térségben olyan részecskesűrűséget hozhat létre, amely a kutatók szerint évekre, akár egy évtizedre elegendő terhelést zúdíthat a műholdakra, ezzel komoly károkat okozva.
A döntő megfigyelésekre 2028-ig várni kell
Mivel az aszteroida jelenleg túl messze jár ahhoz, hogy a csillagászok további részletes megfigyeléseket végezzenek róla, a becsapódási valószínűség várhatóan nem változik addig, amíg 2028 júniusában ismét vissza nem kerül a látómezőbe. Az Európai Űrügynökség szerint addig legfeljebb egy szűk megfigyelési ablak nyílhat a James Webb űrteleszkóp segítségével.
Amikor a kisbolygó újra megfigyelhető lesz, friss mérések készülnek majd, és a szakértők szerint nem kell sok idő ahhoz, hogy a pályaszámítások alapján már nagy biztonsággal meg lehessen mondani: valóban bekövetkezik-e a holdi becsapódás 2032. december 22-én – vagy ami jóval valószínűbb, az aszteroida végül elkerüli a Holdat.
Source: