Új kutatás igazolta, hogy az 1986-os Csernobili atomerőmű-katasztrófa során elszenvedett sugárterhelés genetikai nyomai a következő generációban is kimutathatók. A német Bonni Egyetem kutatócsoportja elsőként talált egyértelmű bizonyítékot arra, hogy az ionizáló sugárzás okozta DNS-károsodás a takarítómunkások gyermekeiben is megjelenhet.
Az eredményeket a Scientific Reports tudományos folyóiratban publikálták, a vizsgálatról a ScienceAlert is beszámolt.
Nem új mutációkat, hanem „mutációs klasztereket” kerestek
A kutatók nem egyszerűen új genetikai hibákat próbáltak azonosítani. Ehelyett úgynevezett klaszterezett de novo mutációkat (cDNM) vizsgáltak: ezek két vagy több, egymáshoz közel elhelyezkedő mutációt jelentenek, amelyek a gyermek DNS-ében jelen vannak, a szülőkében viszont nem.
Az ilyen eltérések nagy valószínűséggel a sugárzás által okozott DNS-törések hibás helyreállításából származnak.
A szakemberek jelentős növekedést tapasztaltak a cDNM-ek számában azoknál a gyerekeknél, akiknek szülei sugárterhelést szenvedtek el. Ráadásul minél nagyobb volt a becsült dózis, annál több genetikai „klaszter” jelent meg az utódokban.
Több ezer genomot szekvenáltak
A vizsgálat során teljes genomszekvenálást végeztek:
- 130 csernobili takarítómunkás gyermekén
- 110 német katonai radarkezelő utódján (ők is kaphattak alacsony dózisú sugárzást)
- 1275 kontrollszemélyen, akiknek szülei nem voltak kitéve sugárzásnak
Az átlagos mutációszám gyermekenként:
- csernobili csoport: 2,65
- radaros csoport: 1,48
- kontrollcsoport: 0,88
Bár a kutatók szerint az adatokban lehet némi „zaj”, a statisztikai korrekciók után is szignifikáns különbség maradt.
Meglepően alacsony egészségügyi kockázat
A felfedezés ellenére a szakemberek szerint nincs ok pánikra. A vizsgált gyerekeknél nem mutattak ki nagyobb betegségi kockázatot az átlagpopulációhoz képest.
Ennek egyik oka, hogy a mutációk nagy része a DNS nem kódoló szakaszain található, amelyek nem felelnek közvetlenül fehérjék előállításáért, így kevésbé befolyásolják a szervezet működését.
A kutatók arra is felhívják a figyelmet, hogy például az idősebb apai életkor önmagában több genetikai változást eredményezhet az utódokban, mint az itt kimutatott sugárzási hatás.
Ha lemaradtál róla:
Miért fontos mégis az eredmény?
A sugárterhelés több évtizeddel ezelőtt történt, ezért az expozíció mértékét csak becslésekből lehetett meghatározni, a részvétel pedig önkéntes volt, ami torzíthatja az adatokat. Ennek ellenére a tanulmány mérföldkőnek számít: először bizonyítja egyértelműen, hogy a hosszan tartó, alacsony dózisú sugárzás genetikai nyomot hagyhat a következő generációkban.