Egy mintegy 40 ezer éves elefántcsont-tárgy újra előtérbe került, mivel a kutatók szerint a rajta látható bevágások és pontsorok az emberi írás egyik legkorábbi előzményére utalhatnak.
Egy friss kutatás új megvilágításba helyezte a több tízezer éves leleteken látható jelcsoportokat. Christian Bentz, a Saar-vidéki Egyetem nyelvésze és Ewa Dutkiewicz régész arra jutott, hogy a minták mögött tudatos jelhasználat állhat, amely az írás egyik legősibb elődje lehet.
Az egyik szóban forgó tárgy az úgynevezett Adorant-figura, amit 1979-ben találtak a dél-nyugat-németországi Geissenklösterle-barlangban. A mindössze néhány centiméteres, mamutagyarból faragott leleten egy emberalak látható, felületén pedig gondosan elrendezett rovátkák és pontok futnak végig.
A most publikált vizsgálat ugyan az Adorant-figurát állítja középpontba, de a kutatók valójában több mint 200, az aurignaci kultúrához köthető lelet jelrendszerét elemezték.
Távoli előzmény az írás történetében
Mielőtt az emberiség valódi írásrendszereket hozott volna létre, hosszú ideig különféle jelekkel, rovátkákkal és számláló bevágásokkal rögzített információkat.
Egy nagyobb fordulat a mezopotámiai proto-ékírás megjelenése volt Kr. e. 3300 körül, amikor a jelek már rendszerszerűen kezdtek fogalmakat jelölni. A most elemzett aurignaci leletek természetesen még messze állnak ettől a szinttől, de a statisztikai vizsgálat szerint meglepő párhuzamokat mutatnak ezzel a jóval későbbi fejlődési lépcsővel.
A kőkori jelek nem alkotnak valódi írást, jelentésük egyelőre ismeretlen, mégis arra utalnak, hogy készítőik már szabályszerű, közösségen belül rögzült jelhasználatra voltak képesek.
Tudatos jelhasználat nyomai lehetnek
Ahhoz azonban, hogy ezek a több tízezer éves karcolások egyáltalán szóba jöhessenek az írás távoli előzményeként, a kutatóknak először egy alapvető kérdést kellett tisztázniuk: vajon tudatos jelhasználatról van szó, vagy puszta, jelentés nélküli díszítésről.
Ha a rovátkák véletlenszerűek, az egész felvetés okafogyottá válik, ha viszont valamilyen mintázatot mutatnak, az már a szimbolikus gondolkodás jóval fejlettebb szintjére utal.
A kutatócsoport ezért számítógépes elemzéssel vizsgálta meg a jelek eloszlását az egyes leleteken. Az eredmények szerint a mintázatok nem véletlenszerűen jelentek meg, bizonyos jeltípusok következetesen csak meghatározott tárgyakon fordultak elő. Jó példa erre, hogy a kereszt alakú bevágások eszközökön és állatfigurákon megjelennek, emberábrázolásokon viszont hiányoznak.
A kutatók szerint ez arra utal, hogy a jelek használatát közösségen belül rögzült szabályok irányíthatták, nem pedig alkalmi díszítőszándék.
Összetettebb gondolkodás az őskorban
A tárgyak abból az időszakból származnak, amikor a modern ember éppen benépesítette Európát, vadászó-gyűjtögető közösségekben élve, időnként a neandervölgyiekkel is találkozva. Az aurignaci kultúra már eddig is az emberi kreativitás korai bizonyítékának számított: ebből a korszakból ismerjük a legősibb figurális ábrázolásokat, ékszereket és csontfuvolákat.
Az új elemzés alapján pedig nem kizárt, hogy ezekben a jelölésekben az írás egyik legkorábbi változatát láthatjuk.
Ha szeretnél még több izgalmas őskori felfedezésről olvasni, kattints ide a további cikkeinkért.
Forrás:
Bentz, C. – Dutkiewicz, E.: Humans 40,000 y ago developed a system of conventional signs. Proceedings of the National Academy of Sciences (PNAS), 2026.
DOI: https://doi.org/10.1073/pnas.2520385123